Ahogyan az előző részben már beharangoztam, a BLSZ I-ben igazán izgalmasra sikerült az idei szezon, de nem árt rögzíteni még egyszer: a Kelen és a REAC azonos pontszámmal várta az utolsó fordulót, a Kelen a több győzelmének hála egy döntetlennel is bajnok lehetett, a rákospalotaiaknak csak a győzelem volt jó.

A budapesti bajnoki döntőn természetesen ott voltam pénteken, ráadásul Mátyus János kalauzolt a stadion „VIP”-szektorába. Nem a csapat klubigazgatója volt az egyetlen futballceleb a mérkőzésen: jelen volt például Véber György vagy Gundel Takács Gábor is, negyedosztályban ritka az ilyen névsor.

Ennél még unikálisabb volt, hogy a Kelen szurkolóit három csuklós busz hozta a meccsre. Igen, szurkolói különjárat a blasz egyben, egészen csodálatos! A helyi műsorközlő szerint 1850-en voltunk, én nem tudom ilyen pontosan megbecsülni, de az biztos, hogy 1500-2000 között volt a nézőszám. Kiemelném, hogy a negyedosztályról van szó, persze nem állandó a REAC-meccsein ez a tömeg, de még így is akad pár NB I-es klub, aki megirigyelhetné, hogy ennyi embert érdekel a csapat.

Jó ezt látni, hogy az alsóbb osztályokban is van élet a lelátókon!

A hazaiaknál ultrák is jelen voltak, akik füsttel, drapikkal és fáklyákkal készültek.

Bizony nem egy csapat van az NB I-ben, aminek soha nem volt még ennyi szurkolója idegenben...

A játék színvonala nem volt rossz, elfért volna a harmadosztályban is. A Kelen aktívabban kezdett, mintha bátrabbak lettek volna a vendégek, akik egy védelmi hibát kihasználva megszerezték a vezetést az első félidő közepén.

Szinte sorsszerű volt, hogy a gól nagyjából egy perccel azt követően született, hogy valaki a környezetemben felsóhajtott:

A szünetig nem változott az állás, kezdett kicsit feszültté válni a légkör, egyik-másik játékos meg is kapta a „színészk888va” jelzőt. Az utolsó öt-hat percben játszott csak úgy a REAC, ahogy az elvárható lett volna, ekkor voltak hazai helyzetek is.

Füst az első Kelen-gól után. Nem rossz, de ebben jobb volt a REAC, de csak ebben...

A szünetben Rákospalota specialitását, a Mister Sört választottam, majd éppen visszaesve a második játékrész kezdetére, azt láthattam, hogy a REAC ultrái továbbra is kitartóan és látványosan buzdítják a csapatukat.

A REAC a mezőnyben már fölényben játszott, de a Kelen nagyon harciasan védekezett, alig-alig volt veszély a kapujuk előtt. Nem volt elég fantázia a palotaiak támadójátékában, tavaly is ezért nem jött össze nekik a feljutás, akkor két 0–0 után büntetőkkel maradtak alul a Sárvár ellen.

Vesszen Trianon! – kiabálták az ultrák, és lélekben velük én is

A rákospalotai ultrák egy kiírással és pár rigmussal megemlékeztek a közelgő nemzeti gyásznapról: a trianoni békediktátum 99. évfordulója kedden esedékes. Nemcsak ezért szurkoltam a REAC-nak, és nem is csak azért, mert a szünetben összefutottam két ultrával, akik hozzám hasonlóan vélekedtek a Fradiról és az Újpestről… A klub múltja alapján a REAC helye nem a negyedosztályban van.

A Kelen játékosai ezzel persze mit sem törődtek, és egy kontra után egy gyönyörű góllal lényegében el is döntötte a csapat a bajnoki cím sorsát. Ahogy az első gólnál, úgy most is füstöltek a vendégek.

A gól teljesen összetörte a hazai nézőket, volt, aki a játékosokat szidta, volt, aki a bírókat, megint mások csak csendben figyelték, hogy úszik el a feljutás.

– ez volt a kedvenc beszólásom.

A hajrát nagyon megnyomta a REAC, sorra jöttek a helyzetek, de gólt nem tudtak szerezni, sőt, közvetlenül a lefújás előtt még egyszer beköszönt a Kelen, 0–3 lett a vége.

A 2018/2019-es szezon bajnoka a BLSZ I-ben: a Kelen SC

A játékosok kimentek megköszönni a biztatást az elvesztett „döntő” után

A vendégek természetesen nagy ünneplésbe kezdtek, a csapat az 1940-es évek óta nem járt a negyedosztálynál magasabb szinten. Ez még most sincs meg, lesz egy osztályozó, mindenesetre óriási siker a Kelen bajnoki címe. Ráadásul kizárólag saját nevelésű játékosokkal érte el ezt a budai együttes.

Az előző héten láttam, hogy a Kelen sporttelepe nem alkalmas az NB III-ra, de őszig van idő ezen változtatni. Bár a REAC feljutásáért szorítottam, gratulálok a Kelennek, hatalmas sikert ért el az együttes, és ha sikerül feljutniuk az NB III-ba, akkor sok sikert kívánok nekik! Nem lesz egyszerű dolguk megragadni ott, de a THSE példája megmutatta, hogy teljesen amatőr klubként is helyt lehet állni az NB III-ban: a Tintahalak idén is bennmaradtak, miért ne tudna hasonló sikert elérni a Kelen?

A REAC-nak nem lesz könnyű dolga, hogy harmadik nekifutásra visszajusson az NB III-ba: az már biztos, hogy a szintén komoly múlttal rendelkező BVSC jövőre a BLSZ I-ben folytatja, kieshet még a Csepel vagy esetlegesen a Pénzügyőr, és persze ha az osztályozón nem jár sikerrel, akkor a Kelen is marad a mezőnyben. És akkor nem említettem még az Újpest második csapatát, amely akár még el is happolhatja az ezüstöt a REAC orra elől. Minimum három, de akár öt-hat nagyon komoly együttes is lehet jövőre a budapesti első osztályban (plusz Gázgyár, Ikarus), kemény szezon lesz!

El ne felejtsem: állítólag valami BL-döntő is lesz ma este...