Valószínűleg nincs olyan ember, aki ne találkozott volna az UEFA ilyen-olyan rasszizmus- és gyűlöletellenes kampányaival, hiszen nemzetközi focimeccset nem is lehet ezek nélkül nézni, de még az NB I-ben is ott vannak ezek a plakátok. Láttuk a botrányos Craiova–Honvéd El-meccsen, illetve annak utóéletében, hogy az UEFA pont leszarja ezeket az üzeneteket, olcsón meg lehet úszni a magyargyalázást és a dobálózást is... A szurkolók pedig nem azért fognak gyűlölködni vagy éppen sportszerűen szurkolni, mert az UEFA ezt kéri, sőt!

Vasárnap a III. kerületi TVE a Bicskét fogadta az NB III. harmadik fordulójában. Ahogyan az várható volt, érkeztek szurkolók Bicskéről is, a Bicske Tigers szurkolói csoport pedig egészen komoly hangzavart és szurkolást mutatott be Óbudán. Annak ellenére, hogy vendégekről volt szó, nemhogy veszekedés vagy gyűlölködés nem volt a két tábor között, már a szünetben is összeborultak a hazai és a vendégdrukkerek. Pedig a pályán nem volt ilyen egyszerű a helyzet!

A Bicske Tigers nem annyira népes, ám annál lelkesebb tábora

Jól indult a meccs, a Kerület hozta a felcsúti formáját, sorra alakította ki a helyzeteket a hazai csapat, majd Rajczi fejesével meg is szerezte a vezetést a TVE. Az első percekben egyébként a bicskeiek egyértelműen leszurkolták a hazai közönséget, ám a gól után sikerült velük felvenni a kesztyűt. Az első harminc perc után nem sokkal aztán véget ért az idilli állapot, két szögletből a Bicske megfordította a meccset. Az első sarokrúgás után egy Kerület-védő megpróbált kézzel védeni, de csak a gólvonalon túl ért bele a labdába. Ekkor gólöröm helyett a bicskeiek zöme reklamált, amit a hazai közönség így fogadott:

A szögletek előtt is akadt egy-két védelmi megingás, de ez még így is sokkoló volt, a szünetig leginkább csönd honolt a lelátó nagyján, a vendégek közben persze végig énekeltek.

A második játékrészre összeszedte magát a Kerület, Szalai egy óriási szóló után egyenlített. Ezt követően megint egészen hangosan szurkolt az óbudai tábor is, bár néha elhalkult, az egyik ilyen esetnél a bicskeiek kezdeményeztek egy „mindenki szurkoljon!” rigmust, majd egy „ria-ria-Hungária!” skandálást is.

Tipikus Rajczi... Ezért (is) szeretem persze, de azért remélem, hogy gólból lesz több a neve mellett, és nem piros lapból (eddig 1-1 Óbudán)

A játék közben kedvemre való volt, sokkal agilisebb volt a Kerület, sorra alakították ki a hazaiak a helyzeteket. A kedvező állapotnak ezúttal Rajczi kiállítása vetett véget. Tény, hogy Rajczi 38 évesen sem az a nyugodt típus, ám ezúttal a játékvezető nem állt a helyzet magaslatán: egy megítélt szabadrúgást követően a Bicske játékosa egyszerűen nem adta oda a labdát Rajczinak, aki elvette a játékszert, erre a bicskei játékos meglökte őt, mire válaszul Rajczi elég erélyesen a földre lökte ellenfelét. Megítélésem szerint ez vagy egy-egy piros, vagy egy-egy sárga, de az, hogy Rajczi kiállt, míg a bicskei megúszta egy sárgával, nem helyes ítélet.

A játékvezető eddig is kapta az ívet néha, a kakaskodás alatt és közvetlenül utána pedig az egész lelátó őt szidta. Nekem az viszont sokkal jobban tetszett, hogy volt olyan szurkoló, aki minden egyes olyan másodpercet kihasznált, amikor éppen nem a szurkolástól zengett a lelátó (a hajrában kevés ilyen pillanat volt), ilyenkor azonnal bekiabálta, hogy:

vagy

A remek időzítéséknek hála valószínűleg minden sértés eljutott a címzetthez...

Az utolsó 10-15 percben nem látszott a bicskei emberelőny, a Kerület nem adta fel! A meccs első 70-75 percében rengeteg ziccert hagyott ki az óbudai csapat, ekkor viszont a nagy nyomás góllá érett: Sili Luka két szép csel után a rövid sarokba gurított, erősen benne volt a kapus a találatban, de ez a hazai oldalon senkit nem érdekelt. A 86. percben szerzett gól győztes találatnak bizonyult, nagy meccsen 3–2-re nyert a Kerületke.

Egy ilyen paprikás hangulatú, fordításokkal teli meccs után nem lett volna meglepő egymás szidalmazása a lelátón, ezzel szemben a két szurkolótábor lepacsizott egymással. Jóleső érzés volt hallani a bicskeiektől, hogy végre egy rendes szurkolótáborral találkoztak. Az igazi fair play ilyenkor jön elő, nem az UEFA nyomására...

A találkozó és a jattolgatás tanulsága más kisebb csapatok számára az, hogy érdemes meccsre járni, érdemes akár csak négyen-öten összeállni, mert így is igazi meccshangulatot lehet teremteni! A harmadosztályban (vagy lejjebb) a játékosok különösen hálásak akkor is, ha „csak” tíz-húsz ember csinálja a hangulatot, de az óbudai meccs is megmutatta, hogy amikor igazán kell, akkor a lelátón üldögélő maradék 300-400 csendes ember is beszáll a szurkolásba, és győzelemre hajszolja a csapatot. Az ilyen meccsekért és az ilyen pillanatokért érdemes ezt csinálni; hajrá, magyar foci!