Kedves Gábor, Kedves Zsolt!

Köszönöm a lehetőséget. Azt hiszem ez az a megmérettetés, amiből majd mese lesz és kiszíneződik és ha már öreg leszek és senki, a gyerekek mesélik majd, hogy „és emlékszel, amikor a nagyi meg a Bayer”, mert én majd nagyi leszek, de a Bayert akkor is tudni fogják, hogy ki volt és én majd csak hallgatom és mosolygok. Szóval, hogy nekem ez tényleg egy nagy dolog, nem egy Dávid és Góliát – bár, ha azoknak nem kellett volna verekedni és most játszódna itthon, és csak a közönség döntene a sorsukról, akkor a verseny fogalmát nem ismerő hangos libsik a Dávidot továbbkiabálták volna, merthogy annyira esélytelen és kicsi is – na, maximum ennyiben lehetne ugyanaz.

Köszönöm hát a lehetőséget, de szerintem Zsolt nyert és kész. Neki kell továbbjutnia a hat közé. Örülök, hogy egyáltalán indulhattam, ekkora nevek között, az meg, hogy Bayer Zsolttal meccselhettem, nekem megtiszteltetés. És aki olvasta a Tündértemetőt, az érti, hogy miért, mert Zsolt írása olyan volt. Inkább megragadnám most a lehetőséget, hogy egyszeri olvasóként itt kampányoljak egyet, Kedves Zsolt, hogy legyen már folytatás. Szerintem elég sokan várjuk.

Hajrá a többieknek!

Zsófi