Az idei első meccsélményem február elejére datálódott, pedig nem felkészülési mérkőzésről volt szó. Ennyire korán kezdődött a szezon, de a nézőket ez sem (feltétlen) riasztotta el: a Magyar Kupa nyolcaddöntőjének első körét rendezték szerdán, a III. kerületi TVE pedig Dorogra látogatott.

Ideális ellenfélnek tartottam a Dorogot: közel van, bár egy osztállyal magasabban szerepel, azért nem verhetetlen, a stadionja pedig régi, hangulatos.

Mint kiderült, nem én voltam az egyetlen, aki ezt így gondolta: közel húszan egy vonattal mentünk Dorogra, ahol a kezdésre ötvennél is több óbudai szurkoló gyűlt össze. Hétköznap, munkaidőben, februárban több mint ötven szurkoló utazott el idegenbe egy harmadosztályú csapatnak szurkolni!

Velem együtt 5-6 ember hiányzik a képről, velünk együtt ötvennél is többen vagyunk, tessék csak megszámolni!

Óriási dolognak tartom ezt még akkor is, ha nem példa nélküli teljesítményről van szó, hiszen például a (még) szintén NB III-as Pécs bármikor fel tud mutatni ilyet. Viszont a másik fele, hogy kis túlzással az NB I-ben sem lenne rossz az ötven néző vendégben. A Felcsútot például hova és mikor kísérik el ennyien?

A beugró 1200 forint volt, ami nem kevés, főleg úgy, hogy a vendégszektorba is hazai oldalon kellett megvenni a jegyet, és a büfét is csak utólag, a kezdés után nyitották ki az óbudaiaknak fenntartott helyen. Vélhetően Dorogon nem számítottak ennyi vendégre... Érdekesség, hogy sorban állás közben a helyi rendőrökkel beszélgettünk arról, hogy mennyire suta megoldás ez, de nem kell aggódni, csak ritkán balhéznak a dorogiak.

Gondoltunk a közelgő „ünnepre” is

Nem aggódtam, személy szerint szimpatikus ellenfélről van szó: az NB II-ben mindig is szurkoltam a Dorognak, egyrészt a közelsége miatt, másrészt azért, mert ezzel a régi stadionnal és a nem befolyásos tulajdonosi körrel már-már outsider klubról beszélünk, pedig mennyivel többet adott ez a város a magyar focinak, mint némelyik NB I-es vagy NB II-es klub, ami az utóbbi évtizedben futott fel...

Sajnos volt pár óbudai szurkoló, aki túl sokat ivott (pedig éppen én sem maradtam szomjas) és az első percektől kezdve a dorogi kemény magot szidalmazta. Szeretném kiemelni, hogy ez nem egy szurkolói csoport szintjén jelen lévő gyűlölet, hanem egyéni akció volt, Óbudán a többségnek nincs baja a Doroggal és nem akar balhét. Ettől még persze, ha lenne provokáció, lenne elég ember arra, hogy beleálljon, de sajnos Dorogon pár óbudai volt a provokátor.

Sajnálom ezt, mert nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezen a szinten ennek az egésznek a foci szeretetéről, a közös hülyeségről kellene szólnia. Az egészséges anyázás persze nyilván kell, hozzátartozik, de feleslegesen nem érdemes ellenségeskedést szítani.

A meccs egyébként csodálatosan kezdődött, Borvetőt rúgták fel a 16-oson belül a dorogi védők, jogos tizenegyes, Bori belőtte, 0–1 a harmadik percben. Megvan az idegenben lőtt gól, vezetünk, nem lehet baj – gondoltam én nagyon naivan.

Az első félidőben előbb az eső, majd a hó (Vagy hódara? Havas eső? Talán az Időkép munkatársai sem tudták volna...) kezdett el ömleni, a hozzá társuló szélben elég kellemetlen volt a meccset nézni. Főleg úgy, hogy ezzel egy időben a Kerületke is szétesett, így a szünetre már 3–1-es hazai vezetéssel vonultak a csapatok.

A meccs előtt elfogyasztott Budweiser-Krusovice nehéztüzérség után a kezdés előtt beszerzett Steffl, hát, mondjuk úgy, nem csúszott... Míg a hazaiban csak ezt lehetett kapni, legnagyobb döbbenetemre az időközben kinyitott vendégoldali büfében Soproni IPA is akadt, így kicsit jobb szájízzel reménykedtem egy szebb folytatásban.

A csapat összekapta magát, egy félidőn át a Kerület dominált a Doroggal szemben, szépíteni azonban nem sikerült. A sok kihagyott helyzet természetesen megbosszulta magát, a 92. percben a Dorog már-már eldöntötte a párharcot egy negyedik góllal, 4–1 lett a vége.

Ez így sajnos szinte esélytelen, pedig centikre és másodpercekre voltunk attól, hogy 3–2 legyen a vége, ami azért még komoly bizakodásra adhatna okot. Jobb csapat a Dorog, de úgy gondolom, nem három góllal. Mindegy, ez a hajó elment, ettől még persze remélem telt házas lesz a visszavágó, amin emelt fővel búcsúzik majd a Kerület. A legjobb 16 közé jutás szép eredmény, de a legfontosabb idén az NB III. Nyugat csoportjának megnyerése.

A közel 400 néző és a hangulat azt mutatja, hogy a Magyar Kupa még ilyen mostoha körülmények között (rossz idő, munkanap) is vonzó szórakozás, csak remélni tudom, hogy az MLSZ törekedni fog arra, hogy szurkolóbarát időpontban rendezhessék ezt a sorozatot, hiszen a labdarúgás a nézőkért van, nem igaz?