Így kezdődik: „Duhaj kedvek Eldorádója, / Száz tivornyás hely, ne bomolj. / Csitt, most valahol, tán Ujpesten, / Húszesztendős legénynek vackán / Álmodik a Nyomor.”

Bár Vágó valamivel már több, mint húszesztendős, a nyomor azonban a jelek szerint még most is álmodik benne. Az orvosi fizetések történelmi léptékű megemeléséről folyt a szó tegnap az ATV A nap híre című műsorában. Természetesen a beszélgetés résztvevői az emelés miatt ahogy csak tudták, úgy szívták a kormány vérét, de azért az intézkedés üdvözlését nagy nehezen csak ki tudták préselni magukból.

Vágó azonban itt nem állt meg. Dermesztően fogalmazott: „Nekem az egész, hirtelen nagy mértékű béremelés egy picit a Medgyessy-kormány első intézkedését idézi. A kormány ebbe roppant bele. Most mit látunk, hogy 2021-ben teljesedik majd ki a teljes bérnövekedés? Nem lehet, hogy arra játszanak, hogy nem nyerik meg a választást?”

Értik? Történelmi béremelést hajt végre Orbán Viktor azért, hogy Vágó szerint elbukja a választásokat. Szoktak erre cifra kifejezéseket használni, de most hagyjuk. S mindez annak a szerencsétlen D-209-es ügynökből a szocialisták miniszterelnökévé lett Medgyessy Péternek a kormányfői vesszőfutásáról jutott eszébe, aki 2002-ben a jóléti rendszerváltás programjával állt elő, amelynek részeként ötven százalékkal megemelte a közalkalmazottak bérét. Amibe aztán jól bele is bukott, mert a nagy béremelés a magas infláció miatt hamar köddé is vált. Elvtársai pedig, kihasználva az EP-választáson gyengébben szerepelt szocialisták romló helyzetét, Gyurcsány közreműködésével gyorsan megpuccsolták Medgyessyt, s a DK jelenlegi elnökét emelték a miniszterelnöki székbe.

Vágónak talán ez a kép jelent meg lelki szemei előtt, s azzal boldogíthatta magát, hogy mindez talán Orbán Viktor rovására is megtörténhetne.

Talán nem túlzok akkor, ha krónikus gondolkodásficamra utalok. Orbán Viktor ugyanis tízéves folyamatos kormányzása során, a gazdaság állapotának mélyreható ismeretében, a pandémia eszkalálódása idején hozta meg az ellenzék által is támogatott döntést. Hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy az egészségügy magasabb szintű szolgáltatást nyújtson az emberek számára, kiiktatva a rendszerből a sokszor nagyon is húzós hálapénz intézményét.

Ciklus közepén vagyunk, választási mézesmadzagról tehát szó sem lehet, mint ami Medgyessy esetében a jóléti rendszerváltás programja volt. Arról nem szólva, hogy Orbánt nem lehet sem ügynökmúlttal, sem mással zsarolni, továbbá Medgyessynek hivatalba lépése előtt fogalma sem lehetett róla, hogy az ország költségvetése elbírja-e az ilyen nagy léptékű közalkalmazotti béremelést. Nem bírta el, jött is aztán a feketeleves, a gazdasággyengítő, kiszolgáltatottságot eredményező IMF-hitel.

Nincs tehát semmiféle tartalmi alapja a 2002-es és a 2021-es helyzet összehasonlításának. Hiszen Medgyessy azért ígért osztogatást, hogy a szavazókat félrevezetve választást nyerjen. Orbán pedig azért fogadta el az ellenzéki vezetésű Magyar Orvosi Kamara béremelési javaslatát, mert orvosolni akart egy régóta sajgó társadalmi sebet, amit a jó állapotban lévő gazdaság el is bír.

Vágó az egészbe csak a vágyait képzelte bele, remélve: ha Medgyessy megbukott az osztogatás miatt, akkor Orbán is meg fog bukni.

Jól mondta Ady: „Álmodik a Nyomor.”