Az külön bája az Európai Tanács elnökéhez, az Európai Bizottság vezetéséhez és az Unió soros német elnökségéhez írt mai felhívásuknak, hogy az aláírók között Jakab Péter közvetlenül a DK elnök mögött, a második helyen szerepel, szinte összeér a kezük. Őszintén kívánom, hogy forróbb érzés soha ne öntse el a szívüket. Az is kedves momentum, hogy Karácsony Gergelynek és Szabó Tímeának a lista utolsó helyét sikerült Gyurcsánytól kiérdemelni. Ezen persze egyáltalán nem kell pityeregnünk, hiszen a felhívás jegyzői közül az egyik többet ártott a magyaroknak, mint a másik, bárhol álljon is a sorban.

Gyurcsányék felhívásukban deklarálták: lelkesen támogatják, hogy az Unió a jogállamiság feltételéhez akarja kötni a költségvetési jogalkotási csomagot, amit a magyar kormány, az uniós szerződésekben garantált vétójogát latba vetve meg akar akadályozni.

Jakabék tudják, ha vétó híján ezzel a feltétellel fogadják el a költségvetési csomagot, akkor az nem jelent mást, minthogy Magyarország önként megnyitja a kapuit a migráció előtt. Aki ugyanis megvédi a határait és megvédi az országát a migrációtól, az Brüsszelben már nem minősül jogállamnak.

Ez a legundorítóbb az egészben. Gyurcsányék ugyanis is tisztában vannak vele, hogy a jogállamnak nincs precízen számonkérhető definíciója. Amit az Unió követel, az egyszerűen egy politikai, ideológiai köntösbe bújtatott zsarolás, a jogállamiság szószával leöntve. S miután nincs a követelésnek objektív kritériumrendszere, ezért jogorvoslatot sem lehet kezdeményezni ellene, noha a mindenáron migránsokat betelepíteni akaró Brüsszelt ez egyáltalán nem zavarja. Gyurcsányék pedig támogatásukkal képesek asszisztálni ehhez a saját hazájuk érdekei ellen szóló aljassághoz.

Ez pedig különösen sötét dolog, mert nem Gyurcsány Ferenc, Kunhalmi Ágnes vagy Karácsony Gergely harcolt a rendszerváltoztatás idején a kommunista diktatúra megszüntetéséért, a jogállam megteremtéséért, hanem a mai kormánypárt jelenlegi vezetői. Most pedig a továbbra is internacionalista balosok azzal, hogy támogatják a zsaroló Brüsszelt, lényegében az Európai Unióból egy újabb Szovjetunió létrehozásáért kardoskodnak.

Minősíthetetlen felhívásukban rombolásnak állítják be a magyar kormány politikáját, elmeháborodottnak bélyegezve ezzel a magyar választók sok milliós táborát. Hiszen csak őrültek lehetnek azok, akik három egymás utáni választáson azért szavaznak kétharmaddal a kormánypártokra, mert az az elmúlt tíz év alatt csak rombolt, pusztított, az emberek rovására élősködött. Persze ennek épp az ellenkezője igaz, Gyurcsányék sötét, gyűlölködő szövege mégis ezt állítja.

A jeles ellenzéki pártok azt mondják magukról, hogy összeköti őket a demokrácia, a jogállamiság, az európai értékek tisztelete.

Ha csak az alapoknál maradunk, akkor tessék mondani miféle demokrácia az, ahol az egyik pártnak 16 százalékos a támogatottsága, a másiknak 12, a harmadik a parlamentbe jutás öt százalékos küszöbével birkózik, míg van olyan (pár)beszédes támogatottságú tömörülés, amely az 1-2 százalékos támogatottság közelében mozog. Hogy beszélhetünk akkor a demokráciadeficitről, ha a Fidesz 2018-ban 48,8 százalékot ért el, ráadásul öt százalékkal többet, mint négy évvel korábban.

Hogy lehet az európai értékek tiszteletéről beszélni akkor, ha már a legfontosabbat, a demokratikus alapokat is kétségbe vonják, s meg nem lévőnek hazudják?

Hogy lehet nekik is – Brüsszelhez hasonlóan – a jogállamiság zászlaját lobogtatni, mikor arra nem vették a fáradságot, hogy egyszer letegyenek az asztalra egy hiteles jogállamiság-definíciót. Vagy ha nem megy, akkor legalább megpróbálkozzanak vele. Mutassák meg, hogy nem a magyar demokráciát akarják Brüsszel bunkósbotjával szétverni. Jelezhetnék a világnak, hogy ők is legalább olyan értetlen csodálkozással állnak a kialakult helyzet előtt, mint a kormánypártok. Nekik azonban eszük ágában sincs a valósággal szembenézni, sokkal inkább szajkózzák az érdekeiknek megfelelő uniós mantrát, hátha ez segít megbuktatni a kormányt, segít nekik külföldi támogatással hatalomra kerülni, ami saját erőből egyáltalán nem menne.

Gyurcsányék nem riadnak meg attól sem, hogy a koronavírus-járvány legsúlyosabb szakasza idején produkálják ezt a disznóságot. Azt merik állítani, hogy az Orbán-kormány akadályozza az európai és a magyar válságkezelést, noha tisztában vannak vele, hogy a magyar védekezés a világ legjobbjai között van.

Tudják azt is, hogy Magyarország annak ellenére hozzájárult a válság uniós hitelfelvétellel való kezelésének, hogy részünkről erre a kölcsönpénzre nincs szükségünk, mert hitelt önállóan is tud fölvenni az ország, ellentétben másokkal. A dél-európai országok szorult helyzetére való tekintettel azonban, szolidaritásból ehhez is hozzájárultunk. Ennek ellenére Gyurcsányék azt vallják, hogy a holnapi csúcstalálkozón foganatosítandó magyar és lengyel vétó Orbánék önzését szolgálja, s ellentétes a magyar polgároknak szánt uniós támogatással, ami az emberek egzisztenciáját veszélyezteti.

Gyurcsányék egy szót nem szólnak arról, hogy vétó hiányában egyenesen a migránsok befogadására bólintana rá Orbán Viktor. Ha valami, akkor ez aztán teljes mértékben ellentétes lenne a magyar polgárok érdekeivel. Ezzel még az ellenzéki szavazók többsége is egytért, csak éppen Gyurcsányék erről szintén hallgatnak, hogy – jó szokásukhoz híven – ezúttal is becsaphassák az embereket.

Hova jutnánk, ha az ellenzéki elemző, Ceglédi Zoltán szókreálmányával élve a moslékkoalíció ne adj’ Isten hatalomra kerülne.

Még belegondolni is hátborzongató.