Kuncze: „Őszintén szólva eléggé szétvertük az országot”
888.hu
2020.12.05. 11:11
Meghökkentő idézettel kezdi Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója Kuncze Gábor könyvének ismertetését a Látószög-blogon. „Úgyhogy a dolognak az lett a vége, hogy őszintén szólva eléggé szétvertük az országot.” – idézi az SZDSZ volt elnökét.
Várjuk ki a végét: ezzel a címmel jelentette meg könyvét Kuncze Gábor. A könyvből nem derül ki, hogy minek a végét kéne kivárnunk. Kuncze politikai pályája lezárult, pártja, az SZDSZ, aminek országgyűlési képviselője, frakcióvezetője és elnöke, illetve pártja képviseletében belügyminisztere volt, megszűnt, sőt Kuncze rövid életű rádiós és tévés karrierje is befejeződött.
A történész hangsúlyozta, megértette, mi volt az az öncsaló mechanizmus, ami elfogadtatta az SZDSZ-szel és személy szerint Kuncze Gáborral
azt a jóvátehetetlen árulást, hogy a rendszerváltoztató erőknek hátat fordítva, őket megtagadva, az utódpárthoz kötötték szekerüket és végérvényesen belesimultak a posztkommunista táborba.
A trükk a következő.
A Fideszből próbáltak kommunistákat csinálni, az MSZP-t, illetve a belőlük kiszakadt DK-t pedig rendszerváltoztató, nyugatias demokratákká maszkírozták át.
A szabaddemokraták és a mögöttük,
körülöttük álló holdudvaruk, értelmiségi- és médiaelitjük meggyőzte magát arról, „hogy nem a pártállam, hanem Orbán Viktor fenyeget pártállami visszarendeződéssel”,
hogy ezzel igazolják maguknak és másoknak a rendszerváltoztatás elárulását. Értelmiségi táboruk több mint negyedszázada tolja ezt az önáltató, önfelmentő mantrát, amit legplasztikusabban a Sztálint és Rákosit is imádó, tipikus SZDSZ-es értelmiségi, Eörsi István fogalmazott meg.
„Nincs bocsánat azért sem a történelem, sem a választóink részéről, ha morális igazságaink újra hatalomra juttatnák Orbánt.” (195. o.)
Kuncze ma is ezzel menti magát. Ő és társai még mindig nem látták be, hogy azzal, hogy elárulták a rendszerváltoztatást és a posztkommunista oldalra soroltak be, nemcsak eredetmítoszukat zabálták fel, és a küldetésüket üresítették ki, de a méltóságuk utolsó maradéka is odalett.
A másik érv, amire Kuncze és a balliberális tábor hivatkozni szokott: a korrupció. Itt is hasonló trükk-kel dolgoznak.
Vagyis a szocik mérhetetlenül nagy lopását, korrupcióját a szokásos komcsi ügymenetté tompítják. Szadeszes párttársaik lopását, megvesztegethetőségét, korrupcióját hol letagadják, hol bagatellizálják. Kuncze még azzal is próbálkozik, hogy ők, mármint a szadeszes pártvezetők, nem is tudtak róla és különben sem érdekelte őket a pénz.
A források biztosítása ugyan az elnök dolga volt, vagyis például az övé, illetve mégsem. Jött ugyan a pénz, de ők: Pető, Kuncze, Magyar, Horn nem kérdezték meg kitől, milyen feltételekkel, miért cserébe. Hogy ez mennyire hihető, azt most ne firtassuk, de gondoljuk meg, milyen következményekkel jár, ha egy párt úgy szolgáltatja ki magát a finanszírozóinak, hogy még az érte nyújtandó szolgáltatások természetét sem tisztázza velük előre.
Kuncze párttársai és koalíciós partnerei korrupciós ügyeiről, legyen az gyanú vagy tény, sorra lerántja a leplet. Kezdve a palament egykori szadeszes alelnökével,
Wekler Ferenccel, aki akkori áron 300 milliós szőlőtelepítést hajtott végre a saját földjein,
folytatva a szocialista-szabaddemokrata kormánykoalíció pénzügyminiszterével,
a kipróbált komcsi Békesi Lászlóval, akiről maga Horn Gyula mondta Kunczénak, hogy látta a filmfelvételt, amin 1989-ben vagy 1990-ben pénzt vett át Bécsben.
A rendszerváltoztatás legnagyobb és legkiterjedtebb korrupciós, bűnözői hálózatával – ami teljesen összefonódott az MSZP-vel –, az olajmaffiával persze nem foglalkozik bővebben, nyilván azért, mert belügyminiszterként az ő feladata lett volna annak felszámolása. Ehelyett annyit jegyez meg, hogy az olajszőkítéssel, a fűtőolaj festésével, a diesel és olaj közötti különbségekből származó bevételekkel milliárdokat kerestek, amiket aztán a legkülönbözőbb helyekre fektettek be (125. o.). Érdekelne, hogy hova, kiket használva strómannak stb. Milyen belügyminiszter az, akinek ennyire futja?
Kedvenc politikusának: Gyurcsány Ferencnek milliárdos vagyonszerzésével kapcsolatban beéri annyival, hogy „azt, hogy az elején Feri, hogy tett szert a vagyonára, azt hagyjuk.” (92. o.)
A Tocsik-ügy a legszélesebb nyilvánosság előtt leplezte le az MSZP-SZDSZ által működtetett korrupciós hálót, és nyújtott betekintést az általuk használt módszerekbe. Ez Kunczénál így szól:
„az MSZP egyik pártpénztárnoka, Boldvai László, és az egyik szadeszes fundraiser, Budai György, meghívták Tocsik Mártát egy étterembe, és közölték vele, hogy nehogy azt higgye, hogy az ő pénze az a sikerdíj, amit az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt-től kap. Százhúsz milliót kell utalnia az egyik számlára, kétszer annyit a másikra.” (135. o.)
Az egyik, az ügyben érintett cég az SZDSZ Mérleg utcai székházba volt bejegyezve, ami egészen arcátlan. Kuncze, az általa nyilvánvalóan nem kedvelt Demszky Gábort, aki húsz éven keresztül volt Budapest főpolgármestere, azzal vádolja, hogy Mesterházy Ernő piti kedvezményekkel korrumpálta. (136. o.) Az a Mesterházy Ernő, aki úgy rászívta magát a fővárosra és Kuncze pártjára, hogy szadeszes begyökeresedése okán nemcsak kiválasztotta, de el is fogadtatta velük, hogy a senki által nem ismert Retkes Attilát tegyék meg a párt utolsó elnökének.
Okkal mondta tehát Medgyessy Péter 2005-ben, hogy:
„az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel.” Medgyessy ezzel többek között arra utalt, hogy Csillag István, a szadesz gazdasági minisztere nem véletlenül adta az újabb autópályaépítési megbízást a miniszterelnök által támogatott franciákkal szemben egy német konzorciumnak. (215. o.) Kuncze és Csillag szempontjai felülírták a miniszterelnökét,
akinek a kívánsága mögött lehettek olyan reálpolitikai megfontolások, amik miatt máshol, másban ellentételezést remélt: uniós források, nemzetközi politikai alkudozások, támogatások megítélése stb.
Izgalmas írás, érdemes végig elolvasni.
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
