Kétségtelen, Hajnal Miklós soha nem mondta, hogy diplomát szerzett. Igaz, nem nagyon kérdezték tőle, bár nem is javította ki azokat, akik a fenti szakmában elmélyült ismeretekkel rendelkező szakembernek tartották. Sőt, hozzáértőként villogott a médiában, nem véletlenül lett a BKK felügyelőbizottságának megbecsült tagja. Emberek vagyunk, érthető, hogy legyezgette a hiúságát a látatlanban megelőlegezett „közgazdász” titulus. Meg aztán jó darabig tényleg járt az Oxfordi Egyetemre – filozófiát, politikát, és közgazdaságtant hallgatott -, s ez arra predesztinálta, hogy már a zsebében érezze a diplomát.

A Momentum sokra hívatott ifjú alvezére – Bangónéval ellentétben – legalább elnézést kért, de Gulyás Gergely megjegyzésére reagálva kijelentette: fontosabb volt számára Magyarország jövője, mint a saját tanulmányai, ezért inkább a közügyekbe, mintsem a korai merkantilizmus rejtelmeibe vetette bele magát. Volt főnöke, Fekete-Győr András is védelmébe vette, a bukott Momentum elnök szerint, ha valaki ért a mesterségéhez, nem kell feltétlenül diploma ahhoz, hogy közgazdász legyen. A jó orvos sem a diplomájáról ismerszik, elég, ha gyógyítani tud, bár nem valószínű, hogy egy ilyen csodadoktor várójában egymásnak adnák a kilincset a páciensek.

Persze Bangóné legalább nem tartotta közgazdásznak magát, inkább talonba tette a nem létező oklevelét. Hajnal azonban sokat látott szakemberként osztotta az észt. Hiszen ő – egy darabig – az Oxfordra járt. Most azonban sértődötten írja: „az egyetlen dolog, amelyben a kormány igazán jó, az a rágalmazás és dühöt érez, mert újra és újra ezzel a rágalommal kell foglalkoznia”.

Hallatlan, amit szegény Hajnal Miklóssal művelnek. Már ott volt az oxfordi célegyenesben, egy hajszál választotta el a diplomától, amikor a nép hívó szavának engedelmeskedve hazaért. Nos, előlegezzük meg neki azt a diplomát, fájdalomdíjként akár egy Phd fokozat is megilletné!

Mert megérdemli.