Gyurcsány szóvivője nemrég megmondta, ki a felelőse a kétharmadnak. A kapitányt kitették a matrózok egy kannibálok lakta szigeten. Minden idők legnagyobb választási buktájának estéjén már nemcsak a kezét engedték el, hanem lerugdosták a mélybe. De hát hogy is gondolhatták komolyan, hogy ez az ember nyerhet? Ő, aki most Kocsis Mátétól kénytelen elkunyerálni Orbán számát, hogy telefonon gratuláljon neki? Akinek annyi tekintélye sincsen már, hogy beülhessen a parlamentbe? Komolytalan – írja a Magyar Nemzet.

Néhány hónapig tartott csupán az amerikai-magyar álom, hogy Márki-Zay Péter esetleg miniszterelnök lehet. Sorozatos félreértések és tévedések vezettek oda, hogy a hódmezővásárhelyi polgármestert ideiglenesen egy szavazólapon lehessen találni Orbán Viktorral.

A lap hozzáteszi: nemcsak államférfi nem lett belőle, politikus sem. Aki a politikai ellenfele gyermekét általa vélt szexuális irányultsága miatt rágalmazza, az méltatlan országvezetői posztra, és aki még azt is hiszi, hogy otrombaságával megállította a Fidesz állítólagos homofób kampányát, az közveszélyes. A kocsmai hőbörgés, az überokosság és a túlzott önbizalom nem ér kormányfői posztot még a nem agymosott városiaknál sem. A felkészületlenséget egy ideig el lehet fedni handabandázással, de aztán beüt egy újságírói kérdés, hogy „küldene-e fegyvereket Ukrajnába?”, és kiderül, hogy erre válaszolni azért több képesség kell, mint dönteni a vásárhelyi nyugdíjas otthon hőszigeteléséről.

Persze mindezt a szellemi diadalmenetet megelőzte az önimádatban fogant Facebook-élőzés, az észosztás a nagyon polgári könyvespolcos háttér előtt, ami a végére súlyos önlejáratásba csapott át. A féltudással és középvezetői naivitással megáldott aspiráns profi politikusnak képzelte magát. Ám Márki-Zay csak önkéntes Pelikán elvtárs volt, aki bármibe fog, elszúrja. Se egy uszodát, se a vidámparkot, pláne egy hatpárti koalíció vezetését nem lehetett rábízni. Túlvállalta magát. Ugyan nem kényszerítette senki, hogy a rezsicsökkentést, a minimálbért meg a kormány antimigráns politikáját támadja, ő mégis hazai pályán akarta megverni a Fideszt. Pedig a Megye II-ből csak az igazán hülyék hívnák ki gólpárbajra Lewandowskit – teszik hozzá.

MZP azonban mindenkinél okosabbnak képzelte magát. A csalódott fideszesek kegyeire játszott, akik nem léteznek. Így számolatlanul rúgta az öngólokat. Mindezt még súlyosbította a belpesti értelmiségnek és Brüsszelnek szóló állandó megfelelés, miközben folyamatosan magát leplezte le rasszista vicceivel. Nem tudjuk, mit akart megmutatni magáról a baloldal volt miniszterelnök-jelöltje, de valahogy az a kép alakult ki róla, hogy nem lehet komolyan venni. Annyi módon fitogtatta tudását, hogy nem csodálkoztunk volna rajta, ha nagykörúti liberálisként új sírkamrát fedezne fel a Maslow-piramisban. Máskor meg a hatpárti koalíció messiásának láttatta magát, DK-s és MSZP-s apostolokkal körülvéve. Zűrzavar. Ez volt MZP védjegye. Mindehhez még a fideszes propagandagépezet sem kellett.

A lap szerint egy pillanatra akár meg is lehetett volna sajnálni őt a választás éjszakáján, amikor a pártoktól elhagyatva, családjával jött fel a színpadra megsiratni az újabb kétharmadot. Ahelyett, hogy magányosan vállalta volna a felelősséget a méretes választási zakó miatt, odarángatta a családját a közönség elé, hogy a vereséget megossza a semmiről sem tehető gyerekeivel. Ezt talán nem kellett volna, de nem volt elég erős egyedül elvinni a balhét. Bár rendesen meghurcolták a szövetségesei, nem nagyon várhatott mást attól a szövetségtől, ahol Gyurcsány a főnök. Persze másfelől jogosan rágtak be rá a baloldalon, ez a kis választási játék ugyanis nem kevés millióba és újabb négy évbe (ha nem többe) került. Az amcsik is iszonyú mérgesek lehetnek. A góré most vissza is vette a politikai PlayStationt MZP-től.