A kérdés csak az, hogy fél évvel a választás után, miért készülnek arra, hogy vezessék a hazát? A rendszerváltoztatás óta négyévente vannak választások Magyarországon. Eddig minden politikai erő kitöltötte ciklusát, nincs ok kételkedni abban, hogy ezúttal is így lesz.

Ebbe csak az nem nyugodhat bele, aki tudatosan valami rosszra készül. Vagy arra, hogy a körülmények olyan rosszul alakulnak, hogy a társadalmi elégedetlenség tálcán kínálja az ellenoldali politikai erőnek a kormányrudat, amire kicsi az esély, vagy arra, hogy valakiknek – leginkább valamely külföldi politikai erőknek – a segítségével törvénytelen úton, mondjuk ki: erőszakosan akarják átvenni a hatalmat.

A törvényes utat azért nem érdemes emlegetni, mert a választáson reménytelen lenne számukra a győzelem, sok millió ember ezt 2010 óta rendszeresen megakadályozza. Az ország ettől látványosan fejlődik, előre megy, az emberek jobban élnek, gyarapodnak. Eszük ágában sincs változtatni.

Nem jutna eszébe a DK-soknak sem, ha az izgága, mindenáron a hatalomba vágyó Gyurcsány nem hergelné őket a törvényesen megválasztott kormány ellen.

Amit Gyurcsány csinál, nem más, mint az emberek tudatos félrevezetése. A legszörnyűbb az, hogy még a sajátjait is becsapja. Azt mondja nekik, arra készülnek, hogy „tisztességgel vezessék a hazát”.

Hogy lehet egy országot tisztességgel vezetni, ha a hatalom megszerzése ab ovo tisztességtelen. Sajnos láttunk már ilyet. Kádár regnálása Nagy Imre kivégzésével kezdődött.

Gyurcsány hatalmi ambíciói is csak merénylettel, erőszakosan valósíthatók meg: a demokrácia magyarországi kivégzésével.

A József Attila-díjas író, költő, Lackfi János azt mondja, a „Hazudozás az, amitől valakinek baja lesz.”

Az a gond, Gyurcsány olyan régóta hazudozik a magyaroknak lényegében minden következmény nélkül, hogy fel sem merül a követőiben, hogy ebből más bajuk is lehet, mint a választási kudarc.

Például az, hogy a hazát, amit tisztességesen akarnak vezetni, a Böszme a birodalmi terveket dédelgető Európai Unió, a nemzetközi nagytőke kiszolgálójává akarja visszaminősíttetni. Lemondva a nemzeti önállóságunkról, teret adva a társadalmi kohéziót életben tartó Szent István-i keresztényég ellenségének, a migrációnak, a genderizmussal pusztulásra ítélve a magyarságot.

Amikor a XVIII. kerületi rendezvényükön a Mandiner megkérdezte a jelenlévő DK-sokat, hogy mi szerethető a pártban, a jóindulatú hölgy azt válaszolta, hogy „Az őszinteség, az igazságosság, az egyenlőség”. Ördögi gondolatok, Gyurcsány hazugságai köszönnek vissza bennük.

Persze, ha igazat mondana, akkor nem büszkélkedhetne el azzal, hogy a DK a legnagyobb ellenzéki párt, a szűk vezetés nem élhetne érdemi munka nélkül olyan jól a parlamenti fizetésekből ciklusról ciklusra.

A legszörnyűbb azonban még is az, hogy még a háborús gazdasági válság idején sem az összefogás, hanem az ország erejének gyengítése hatja át Gyurcsány napi ténykedést. „Mi tettemberek vagyunk” – írja bejegyzésében. „Tudjuk! Merjük! Tesszük!” – írta plakátjára anno az SZDSZ. Szerencsére ők már a politika szemétdombján végezték.

A magyarok azt gondolják, van ott hely még aktív elvtársaiknak is.