Dzsudzsák Balázs az elmúlt 15 év legnagyobb hatású magyar labdarúgója. Az a focista, akiről mindenkinek van véleménye. Valaki nem szereti, valaki kedveli és elismeri – én egyértelműen az utóbbiak közé tartozom.

Érthetetlen egyébként számomra, hogy valaki nem tudja elismerni Balázs teljesítményét, de ebbe most nem is mennék bele, mert messzire vezetne.

Dzsudzsák Balázs Nyírlugoson nőtt fel, egy 3000 fős Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistelepülésen, innen jutott fel a csúcsra, innen lett 109-szeres magyar válogatott, ami már önmagában akkora teljesítmény, hogy megkérdőjelezhetetlen a tisztelet.

MTI/Mónus Márton

Hatalmas élmény volt részese lenni a 109-nek, megható volt látni, hogy ennek a sportembernek mit jelent a címeres mez, a szurkolók és Magyarország. Dzsudzsák Balázs az válogatott játékos volt, akire már régóta vártunk. Akkor jelent meg, amikor nem volt túlságosan jó a focisták megítélése, alibiztek, lelketlenül játszottak és ritkán harcoltak a hazájukért.

Dzsudzsákkal indult el az a folyamat, amit most már természetesnek veszünk, vagyis, hogy jól játszik és harcol a magyar csapat minden mérkőzésen. Dzsudzsákkal jutottunk ki 2016-ban az Eb-re, ő volt az akkori csapat vezéregyénisége, aki képes volt mindig tüzelni a többieket.

Dzsudzsák Balázs egy csupa szív magyar ember, aki minden alkalommal meghalt a pályán és ezt az igazi szurkolók sosem felejtik el neki.

A Dzsudzsák fémjelezte 15 év minden szempontból tökéletesen megmutatta, hogy mennyit fejlődött a magyar labdarúgás ebben az időszakban. A kudarcos szereplésekből Eb meccsek lettek, külön kiemelve, hogy azok közül többet magyar pályán, a világ legjobb stadionjában játszottak. Rögös út volt és Balázsnak oroszlánrész jutott belőle.

Megható volt hallgatni Dzsudzsák szavait a meccs után, és ugyancsak nagy pillanat volt az is, amikor átadta a csapatkapitányi karszalagot Szoboszlai Dominiknak.

Szalai Ádám után Dzsudzsák is megtette. A pálya innentől az új generációé. Azoké, akik előtt Dzsudzsákék taposták ki az utat.