Kun Miklós hozzátette: érdekes forrásra bukkant, amikor azt kutatta, hogy kiket és miért tüntettek ki a Kremlben a forradalom kitörése után. Így találta meg azoknak a tábornokoknak és belügyeseknek az életrajzát és fényképét, akik ebben részt vettek. A történész felhívta a figyelmet arra, hogy a szovjetek hét, úgynevezett operatív körzetre osztották fel az országot, és ilyen elosztásban irányították az eseményeket.

A történész az MTI-nek a helyszínen elmondta: számos olyan pontja van az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak, amelyről Szerbiában beszélni lehet. Ilyen téma Magyarország, Jugoszlávia és a Szovjetunió kapcsolata is.

– emelte ki Kun Miklós, hozzátette azonban, hogy ez nem nagyon sikerült, mert Tito "gyűlölte" Rákosi Mátyást és Gerő Ernőt. Végül javult a helyzet, és a forradalom is azért tudott könnyen kitörni, mert Gerő Ernő vezetésével népes küldöttség utazott Jugoszláviába, és onnan csak október 23-án érkeztek vissza Budapestre – magyarázta a történész.

Tito azt hitte, hogy az egész régiónak diktálhat, és ő lehet szinte egész Kelet-Európa ura, amivel egy egész tömb jöhet létre. A forradalom mértékét látva azonban megijedt, mert rájött, hogy az már túlszárnyalta az elképzeléseket, és

Mivel Tito megijedt, nagyon szívesen fogadta titokban az Adriai-tengerben található Brioni szigetén Nyikita Hruscsov és Georgij Malenkov szovjet vezetőket, akivel megállapodtak abban, hogy Kádár János vezetésével bábkormány alakul Magyarországon, a jugoszlávok pedig megpróbálják Nagy Imre miniszterelnököt "kiiktatni a politikai eseményekből", ezért becsalták a jugoszláv nagykövetségre azzal az indoklással, hogy ott menedékjogot biztosítanak számára.

Később már nem egyezett a szovjetek és a jugoszlávok megítélése a magyarországi eseményekről, de akkor már a szovjetek megszállták Magyarországot.

Nem lehet szenvtelenül beszélni 1956-ról – tette hozzá Kun Miklós, majd felhívta a figyelmet arra, hogy jelentős megtorlás követte a forradalom leverését, és nemcsak Magyarországon, hanem Jugoszláviában és Romániában is.

Ehhez kapcsolódóan hangsúlyozta előadásában Horváth Attila alkotmánybíró, jogtörténész, hogy ilyen mértékű megtorlás korábban soha nem fordult elő. Az 1848-1849-es forradalom, a Tanácsköztársaság leverése és a második világháború utáni megtorlások során összesen nem végeztek ki annyi embert, mint az 1956-os forradalmat követően – magyarázta.

Az egész társadalom szemben állt Kádár Jánosékkal, ezért ezzel a megtorlással akartak példát statuálni. Több száz embert kivégeztek – 229 halálos ítéletről lehet tudni –, több mint 26 ezer embert bebörtönöztek, kétszázezer ember elüldöztek, és úgy gondolták, ezzel elérik, hogy az embereknek többé ne jusson eszükbe az ellenállás vagy hogy ezzel a rendszerrel szemben bármit is lehet tenni. Közrejátszott az is, hogy Kádár Jánosék szerint 1945 után nem történt meg a kellő mértékű tisztogatás – magyarázta.

Forró Lajos történész pedig kiemelte, hogy az 1956-os forradalom voltaképpen Szegeden kezdődött, de erről kevesen tudnak. 1956. október 16-án a diákok nagygyűlést tartottak, és ott már elhangzottak azok a politikai követelések, amelyek később Budapesten is megjelentek.