A magyar Soros-hálózat által összeállított és kiadott liberális ellenállóknak készült kézikönyv alapján nagy bajban lehet Soros György és a pénzéből működő magyarországi álcivil szervezeti háló, valamint a Soros céljait megvalósító magyar ellenzék is. 

A Magyar Hírlap által is szemlézett 60 oldalas és agyzsibbasztóan unalmas tanulmánykötet szellemi tartalma és hangulata leginkább arra hasonlít, mintha a szcientológia, Jehova tanúi és a marxizmus-leninizmus legzavarosabb nézetei ötvöződnének egy beteges egyvelegben. 

A Sorosnak nem tetsző kormányokat megválasztó országokat nemes egyszerűséggel betegnek minősítő tanulmánykötet írásainak egy része – úgymond a magyar, lengyel és horvát "illiberális" államok mintáira reagálva – azt a célt szolgálja, hogy elmagyarázza az ideológiailag nem elég képzett liberálisok számára, hogy: a liberalizmusnak és a Soros-féle nyílt társadalom elméletnek a tanai jók, minden más pedig illiberális, tehát elfogadhatatlan, antidemokratikus. 

A könyvecske szerzői szerint, ha ők valakit illiberálisnak minősítenek, akkor azzal szemben minden fajta fellépés indokolt. Sőt a liberális ellenállás szakértői szerint a demokrácia és a szabad választások szabályai is felülírhatóak, ha nem olyan politikust választanak meg az emberek, mint akit ők, a liberálisok elfogadhatónak tartanak.

A könyv a nem liberális kormányokat nemes egyszerűséggel "a többség diktatúrájának" hívja. Magyarul: ha nem a liberálisok nyernek egy választást, akkor ott diktatúra van, ami ellen minden eszközzel fel kell lépni. 

Az ellenállási tanulmányok szerzői,  a sajátosan belterjes, Soros-hívő hitvilág alapján készek leplezetlenül csúsztatni és hazudni is a világnézeti agymenéseik alátámasztása érdekében. 

A liberális – rettegés és ellenállás – szakkönyv összeállítói szerint Magyarországon most egy populista, revizionista, diktatórikus rezsim uralkodik, mert a magyar kormány újraírja a történelmet. Erre pedig szerintük az a bizonyíték, hogy Klebersberg Kunóról neveztek el Magyarországon egy közintézményt. 

Emellett még gátlástalanul azt írják az egyik kép alá – a kormány Soros György személyével kapcsolatos plakátkampányára utalva –, hogy "a beszámolók szerint a kampány több antiszemita incidenst váltott ki". 

De hogy pontosan milyen antiszemita incidensekről is lenne szó, az nem derül ki a nagy ellenálló kézikönyvből.

A tanulmányok egy második meghatározó része az elképesztően unalmas marxista-leninista osztályharcra vonatkozó "praktikus leírások" legijesztőbb hagyományait felelevenítve ad iránymutatást a liberális ellenállóknak. 

Olyan izgalmas tanácsokat adva, mint:

•  „Követelnünk kell, hogy teljeskörűen élhessünk a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 25. cikkében foglalt jogunkkal, különösen azzal a joggal és lehetőséggel, hogy részt vegyünk a közügyek vitelében. E jog mindenkit megillet, még ha nem is indul közhatalmi tisztségért, és az államoknak ténylegesen nagyobb teret kell biztosítaniuk a civil társadalom részére arra, hogy teljeskörűen, szabadon és a megtorlástól való félelem nélkül részt vehessen a nyilvános párbeszédben, különösen a választási eljárások során.”
   
•  „Az emberi jogi civil szervezeteknek meg kell találniuk azokat a mechanizmusokat, amelyek révén együtt tudnak működni a munkavállalói mozgalmakkal, szakszervezetekkel, környezetvédelmi szervezetekkel és aktivistákkal annak érdekében, hogy bizalmatlanság nélkül meg tudják vitatni, illetve osztani programjukat.”
   
• „Gyakoroljanak nyomást a kormányokra annak érdekében, hogy fogadjanak el az emberi jogi aktivisták védelméről szóló iránymutatásokat”.

• „Vonjanak össze erőforrásokat olyan stratégiai ügyek felkutatására, amelyek jelentősnek bizonyulhatnak az országban és kiválthatják a média figyelmét. Gondoskodjanak arról is, hogy erős pereskedési lehetőségeik legyenek és működjenek együtt független nemzetközi szakértőkkel, hogy álláspontjuk támogatása érdekében >>amicus curiae<<, azaz külső tanácsadói véleményeket terjesszenek a bíróságok elé, befolyásolva ezzel az igazságszolgáltatás munkáját.”
   
• „Az NGO-k állapítsák meg, kik azok a kormánytöbbséghez tartozó parlamenti képviselők, akik nyitottak és proaktív módon keressék meg őket, majd a megkeresést rögzítsék.”
   
• „Az állami intézményben folytatott bármilyen demonstrációt megelőzően készítsenek kockázatelemzést, amely kiterjed a más civil társadalmi csoportokra és az aktivistáikra gyakorolt hatások elemzésére, illetve a döntéshozókra gyakorolt hatásra. A lényeg, hogy a média széles körben tudósítson az eseményről, és így érvelésük könnyen érthető legyen a nyilvánosság számára, így legitimizálva a megmozdulást.”