Lengyelországban piknikekkel, koncertekkel és a helyi szakszervezetek hagyományos május 1-jei felvonulásaival tartották meg az ünnepet. Csak Varsóban mintegy ezren vonultak a város utcáin a lengyel bérek emelését követelve. A varsói Lazienki parkban rendezett "európai pikniken" pedig zenés rendezvények és kiállítások fogadták az érdeklődőket.

Isztambulban biztonsági okokra hivatkozva lezárták a tüntetők előtt a központi fekvésű Taksim teret, illetve az azt körülvevő utakat, csak egy kisebb csoport szakszervezeti képviselőnek engedve a város főterén a koszorúzást.

A hatósági tilalom ellenére egy csoport megpróbálkozott áttörni a kordonon azt skandálva, hogy a "Taksim nem lehet lezárva május 1-jén". A rendőrség legalább 77 aktivistát előállított. A főbb török munkásképviseletek a kormány által kijelölt körzetekben rendeznek felvonulásokat Ankarában és Isztambulban.

A Taksim tér neve szorosan összefonódott a törökországi május 1-jei megmozdulások történetével. 1977-ben 34 ember halt meg a téren, miután egy közeli épületből tüzet nyitottak a tüntető tömegre.

Kuba-szerte százezrek vonultak fel a munka ünnepén. Havannában Miguel Díaz-Canel kubai elnök és elődje, a 86 éves Raúl Castro a Forradalom terén – elkerülve a karibi térségre jellemző hőséget – helyi idő szerint korán reggel fél nyolckor üdvözölte az utcákra vonuló embereket, akiknél Raúlt és idősebb testvérét, Fidel Castrót ábrázoló transzparensek voltak, és azt skandálták: "Éljen Fidel, éljen Raúl, éljen a szabad Kuba!" A téren lévő épületeket, köztük a nemzeti könyvtár épületét is nagy transzparensek borítják.

Ulises Guilarte, az egyetlen kubai munkás szakszervezet, a CTC elnöke a hagyományoknak megfelelően beszédet mondott, amelyben a felvonulást a kubai forradalmat és annak vezetőit támogatni hivatottként festette le. Mint mondta, a munkások támogatják a kubai gazdasági és társadalmi modell mostani korszerűsítését. Egyben elítélte – a szerinte – egyenlőtlenséget okozó és kirekesztő, igazságtalan nemzetközi gazdasági rendet, amelyben – mint fogalmazott – az imperializmus és annak neoliberális politikája továbbra is sújtja a munka világát.

A Srí Lanka-i kormány ugyanakkor elhalasztotta a május elsejei felvonulásokat és rendezvényeket, tekintettel a buddhisták hagyományos ünnepére, a május 2-ig tartó Vészák fesztiválra. A Srí Lanka-i vezetés szerint buddhista szerzetesek erre vonatkozó kérésének eleget téve hoztak döntést a május 7-ére történő halasztásról. A kormány egyben felkérte a politikai pártokat és szakszervezeteket, tartsák tiszteletben a döntést, bár az utóbbiak közül egyesek azt mondták, ennek ellenére megtartják saját rendezvényeiket a munka ünnepe alkalmából.

A Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában mintegy ötezren tüntettek Rodrigo Duterte elnök ellen, mert nem tartotta be egyik kiemelt választási ígéretét, miszerint véget vet a határozott, többnyire rövid időre vonatkozó, szerződéses munkaviszonyok gyakorlatának. Az aktivisták szót emeltek az alacsony bérek, a munkanélküliség, illetve a szakszervezetek elnyomása ellen is.

Dél-Koreában a munkásképviseletek több ezer tagja vonult a főváros, Szöul utcáira egyebek között magasabb minimálbért és a rendestől eltérő jogviszonyban foglalkoztatott munkavállalók azonos bérrel és feltételekkel történő foglalkoztatását követelte. A rendőrség adatai szerint tízezer fős volt a tömeg. A Szöul belvárosában felvonuló szakszervezetisek a dél-koreai hajógyártás és autóipar átszervezésére vonatkozó kormányzati tervek elvetését, valamint a gazdaságot uraló nagyvállalati konglomerátumok reformját is követelték.