GFG: A héten újra terítékre kerül az uniós költségvetés, hogy látod, mi a helyzet, melyek az erőviszonyok?

Szakáli: Valóban, február 20-án rendkívüli tanácsi értekezleten tárgyalják majd a 2021-2027 közötti uniós költségvetés kérdését. Két terv fekszik az asztalon. Az egyiket még a Juncker-féle bizottság készítette 2018 végén, a másikat pedig a korábbi soros elnöki pozíciót betöltő finnek. A két terv közös vonása, hogy a kelet-európai térség, a visegrádi országok járnának rosszul, a két terv ugyanis azzal számol, hogy csökkentenék a felzárkóztatásra szánt kohéziós forrásokat, illetve az agrártámogatások is csökkennének.

GFG: Forrón eszik a kását?

Szakáli: Van azért ellenállás. A Kohézió Barátai csoport, amely 15 országot foglal magában, többször is kiállt amellett, hogy a kohéziós források nem csökkenhetnek. A „fösvények” azonban kitartanak. Öt nettó befizető ország: Németország, Ausztria, Hollandia, Dánia és Svédország a korábbinál kevesebbet adna be a közösbe, a nemzeti össztermékük (GNI) 1 százalékát hajlandóak csak az uniós költségvetés számára befizetni. Hogy még bonyolultabb legyen a kép: a két terv is több befizetéssel számol. A Juncker-féle terv 1,11%-ot írna elő, a finnek ettől kevesebbet, de a „fösvényeknél” többet irányoznának elő: 1,07%-ot.

GFG: Más tekintetben is új helyzet van: lett egy Brexit.

Szakáli: Igen, így van. A britek uniós befizetők voltak és kiestek. Igaz, két évig, egy átmeneti időszakban még fizetnek, de ez nem tart ki a hétéves költségvetés teljes időtartamára. Lyuk van tehát az EU-s költségvetésen, az a kérdés, ki foltozza be. A GNI eddig 1,18 százalék volt, tehát magasabb, mint amennyivel a jelenlegi tervek számolnak, ez a szolidaritás teljes hiányáról árulkodik.

GFG: Mi a magyar álláspont?

Szakáli: Ha így maradnának a dolgok, akkor komoly hátrányt szenvednénk el. Ha a Juncker-féle elképzelés kap zöld lámpát, akkor a kohéziós források 24 százalékkal csökkennek, ez óriási szám. Ha a finnek javaslata, akkor még nagyobb a veszteség: 27 százalékos csökkenés lesz (ez még akkor is így van, ha több jutna vidékfejlesztésre). A magyar álláspont az, hogy fontosabb a költségvetés minősége, mint hogy milyen gyorsan fogadják el. Dolgozni kell még a javaslatokon, olyan költségvetés kell, ami mindenki számára elfogadható. Szövetségeseink is vannak ebben a kérdésben: a V4-es országok szintén érintettek, mint ahogy a Kohézió Barátaira is számíthatunk.

GFG: Miközben az unió új feladatokat vállalna magára, amihez megint csak pénz kell.

Szakáli: Olyan új feladatokról van szó, amelyek nem következnek automatikusan a működéséből. Ilyen például a klímakérdés. Itt a magyar álláspont az, hogy elfogadhatatlan, hogy a felzárkóztatásra szánt kohéziós forrásokat kurtítsák meg a klímacélok érdekében. Ez ugyanis arról szólna, hogy kevesebb pénzből még többet adnának a gazdagoknak. Ez élesen szembemegy az oly sokat hangoztatott szolidaritás követelményével. Ugyanez a helyzet a migráció vagy éppen a külső határok védelmével is. Ezekhez új forrásokat kell rendelni, és nem a kevesebb pénzt úgy elosztani, hogy a szolidaritás lássa kárát.