A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2015 óta lehetővé teszi férfiak számára, hogy nőkkel versenyezzenek, amennyiben a transzsportoló hormonkezelésben részesült, és a verseny előtt legalább egy évvel drasztikusan csökkentette tesztoszteronszintjét – írja a Breitbart.

Ebben az évben a figyelem középpontjában nem a népszerű sportok állnak, az atlétika vagy az úszás, hanem a súlyemelés, ugyanis egy 43 éves férfi – aki 30 éves korában úgy döntött, hogy nőként kezd élni és versenyezni – női sportolóként fogja képviselni Új-Zélandot.

Rajta kívül további három transznemű nő is Japánba utazik: Stephanie Barrett kanadai íjász, Chelsea Wolfe amerikai kerékpáros és Tifanny Abreu brazil röplabdázó.

Az Economist szerint a férfiak szinte minden sportágban jelentős előnyökkel rendelkeznek a nőkkel szemben. A futás során 10 százalékkal gyorsabbak, mint a nők, legyen az akár sprint, akár maraton.

Laurel Hubbard olimpiai súlyemelő sportjában a nemek közötti különbség 25 százalék vagy még annál is több. Például a 69 kilogramm testsúlyú nőknél az olimpiai rekord összesen 286 kg, az azonos súlycsoportban lévő férfiak esetében 357 kg.

– hangsúlyozza az Economist.

A legújabb tudományos vizsgálatok azt sugallják, hogy a kompromisszum, amit a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kötött a transznemű nők versenyeztetésével kapcsolatban, kételyeket vet fel, mert a férfipubertás számos előnye a későbbiekben is megmarad.

Az egyik tanulmány megállapította, hogy a tesztoszteron szuppressziója valóban csökkenti a hemoglobinszintet a nőknél tapasztalt szintig. Ugyanakkor megállapította, hogy az erőre és az izomméretre gyakorolt ​​hatás több mint egyéves elnyomás után is jóval kisebb mértékű, talán 5 százalék körüli.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság azt állítja, hogy megvizsgálja az eredményeket, de a szabályok módosítása a tokiói játékok előtt igazságtalan lenne.

Új irányelvek bevezetését ígérték az olimpia befejeztével.