A német politikusokban mély nyomot hagyott annak a több ezres tömegnek a látványa, akik Erdogan mellett tüntettek Németország-szerte. A török-német állampolgárok török zászlókkal vonultak a német közterekre, már a látványuk is félelmetes és sokatmondó volt –írja a Deutsche Welle oldalán Kersten Knipp.

Adja magát a kérdés, hogy melyik államhoz és melyik kormányhoz lojálisak azok a török etnikumú tüntetők, akik két hete, Kölnben utcára vonultak, hogy kifejezzék a szolidaritásukat és támogatásukat Erdogan elnök iránt?

Ezen kívül az is kérdés, hogy miféle politikai ideáljaik vannak ezeknek az embereknek, akiket egy olyan elnök lelkesít, aki a pluralizmus, a véleményszabadság és a demokrácia felszámolására használ fel egy puccskísérletet, hogy azokat tömeges letartóztatásokkal, vagyonelkobozásokkal és kiutazások megtiltásával váltsa fel – teszik fel a kérdést, azok a német politikusok, akik amúgy támogatásukról biztosították a török elnököt és Európa kárára paktumot kötöttek a menekültekről.

Egyértelmű, hogy Erdogan elnök korlátlan hatalommal rendelkezik. Kibékült Putyinnal, több százezer migránssal tartja sakkban Németországot és az Európai Uniót, akik érdemben nem merik elítélni Erdogan politikáját. Csupán a hatodrangú EU-s intézmények és jogvédő szervezetek emelik fel hangjukat az épülő török diktatúra ellen.

Nyilvánvaló, hogy az Erdogannal szimpatizálók jótékonynak tartják a politikáját. De felmerül a kérdés, hogy miféle veszélyeket vállal a jogállamiság és a demokrácia azzal, hogy – kérelemre, vagy születés útján – német állampolgárságot kínál olyanoknak, akik nem osztják a német értékekbe vetett hitet. Hiteles érvekkel nem lehet cáfolni azt a benyomást, hogy a Rajna menti metropoliszban élő Erdogan-hívek Ankara ötödik hadoszlopát alkotják, vagy azzá kezdenek válni. A migránsok tömeges befogadása ugyanilyen dilemma elé állította volna a német médiát és a politikát, hogyha az nem hallgatta volna el két éven keresztül a problémákat.

Kersten Knipp emlékeztet Erdogan elnök 2008-as, az egyik kölni stadionban mondott beszédére. „Miért ne lehetnének képviselőink és csoportosulásaink a német politikai pártokban? Miért ne lehetne több képviselőnk a német és az európai parlamentben?” –kérdezte akkor Törökország elnöke. Ez viszont felveti azt a kérdést, hogy Erdogan esetleg a Német Szövetségi Köztársaságban élő török etnikumúak segítségével akar Németországban külpolitizálni? Vagy egyszerűen belpolitikának tekinti a németországi török kisebbség politikai emancipálódását.

Többen megjegyzik, hogy a kettős állampolgárság politikai kockázattá válik. Az ilyen típusú állampolgárságot biztosító államok a saját szuverenitásukat sodorják veszélybe. A legrosszabb esetben olyan állampolgárokkal kerülnek szembe, akik nem osztják ugyanazokat az értékeket, sőt, ellenzik azokat. „A szabad és szekuláris állam”, írta évekkel ezelőtt a jogász Ernst-Wolfgang Böckeförde, „olyan előfeltételezésekből él, melyeket nem tud szavatolni”. Ami azt jelenti, hogy ezen értékek mellett kiálló polgároktól függ. De ez egyre nehezebbé válik egy olyan világban, ahol egyre több olyan ember él, akik politikai és kulturális szempontból nagyon eltérő régiókból érkeztek. A kettős állampolgárság alapvető kockázattá válik, és ezért meg kell szüntetni – zárja cikkét a német újságíró.

(DW.com)