Az európai uniós tagállam, Görögország keleti területein a mai napig működik a saría törvénykezés. Míg Nyugat-Európában a multikulturalizmus miatt lesz egyre "népszerűbb" az iszlám alapjain nyugvó jogrendszer, addig Nyugat-Trákiában történelmi hagyományai vannak a saría fennmaradásának.

Az Európai Uniónak és a baloldali görög kormánynak valamiért csak "most jutott eszébe", hogy Nyugat-Trákiában (Görögország észak-keleti régiójában) közel egy évszázada saría törvénykezés zajlik, ami alapvetően ellentétes az ország alkotmányával, az EU alapelveivel, de az emberi jogokat taglaló nemzetközi szerződésekkel sincs "összhangban".

Trákiában – amely gyakorlatilag lefedi Törökország európai, Görögország keleti részét, de bolgár területek is idetartoznak – mintegy 110 ezer főnyi muszlim kisebbség él, és a mai napig egy igen speciális, a saríára épülő igazságszolgáltatási rendszer működik. Az első világháborút lezáró 1923-as lausanne-i egyezmény – amely megállapította a Görögország és Törökország közötti határvonalat – megkötése után Görögországnak be kellett dobnia a kulcsot, s a területi rendezés fejében engedélyeznie kellett a muszlim kisebbség számára a sajátos törvénykezést.

A családi ügyekben három mufti – vagyis a görög állam által kinevezett muzulmán egyházi személy – dönthet, természetesen a saría szellemiségében, ami európai szemmel igencsak diszkriminatív a nők szempontjából. Az iszlám törvénykezés amúgy is távol áll az európai értékektől, súlyosan bünteti a nőket a házasságtörésért, engedélyezi a gyermekházasságot, a többnejűséget, de bizonyos esetben a becsületgyilkosságokat sem veti el.

Most azonban Görögország változtathat eddigi álláspontján, Alekszisz Ciprasz baloldali kormányfő ugyanis nemrég Nyugat-Trákiában járt, ahol a helyieknek megígérte:

Egy törvénytervezet értelmében a jövőben a muftik csak akkor dönthetnének bizonyos ügyekben, ha minden fél (alperes, felperes) beleegyezik ebbe, máskülönben az állami bíróság lenne illetékes döntést hozni.

Hogy mekkora polémiát okozhat a párhuzamos jogrend, arra a következő eset lehet a legjobb példa: az Emberi Jogok Európai Bírósága decemberben fogja tárgyalni annak a hatvanhét éves trákiai özvegynek az ügyét, akitől megtagadták a házastársi öröklés jogát.

(The Economist)