Annak ellenére, hogy a nitrogén gázzal történő kivégzés módszerét elsősorban Adolf Hitlerhez és a nácikhoz köti a világtörténelem, kevés szó esik arról az országról, amely a mai napig is legális gázkamrákat működtet. Fókuszban az Egyesült Államok.

Az elmúlt negyven év alatt több mint 1400 fegyencet végeztek ki az USA-ban. Az ország megalapítása óta feltehetően ennek akár a tízszeresét is kitermelhették az amerikai hullagyárosok, azonban a hivatalos bűnügyi statisztikák elsősorban csak 1976-óta rendszerezik a halálbüntetéssel kapcsolatos adatokat.

Ugyanis 1967 és 1976 között az amerikai döntéshozatal felfüggesztette az állami kivégzés metódusát. Ráadásul 1972-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága el is töröltette országszerte minden akkori kivégzésre váró rab halálos ítéletét, és helyette tényleges életfogytiglanra változtatta büntetésüket.

Azonban az amerikai büntetés végrehajtás modernizációjának kísérlete nem hozott sikert, 1976-ban az államok többsége újra elfogadtatta a halálbüntetés gyakorlatát. Így nem sokkal azután Georgia államban ki is végezték az első delikvenst. Ezzel meg is nyílt a méreginjekciók fejezete.

A halálbüntetés mellett érvelők egyik leggyakrabban hangoztatott szempontja a költséghatékonyság. Ugyanis egy tényleges életfogytiglanra ítélt rab eltartási költségét akár 40-60 évig fedeznie kell az államnak. Ebbe nemcsak a fegyenc alapvető szükségleteinek biztosítása tartozik, hanem az őt körülvevő környezet fenntartása is. Így az infrastruktúrától, az őrökön át, egészen jogrendszeren keresztül állandó pénzügyi terheket ró a rabtartás az államra. Márpedig ha úgysem szabadul, akkor meg minek - hangzik el a költői kérdés.

Pontosan ez a fajta gondolkodás nyitotta meg az Egyesült Államok gyógyszeriparának a lehetőségeit. Ugyanis ameddig egy-egy amerikai nagyvállalat fájdalomcsillapítókat árult gyermekek számára a helyi patikában, addig ugyanehhez a vállalathoz köthető laboratóriumban már azon dolgoztak, miként tudnák hatékonyan, fájdalommentesen leállítani valakinek a légzőrendszerét és a szívét. Lévén, hogy nagyszámú, állami megrendelésekről volt szó, a piac természetszerűen virágozni kezdett.

Ám idővel lankadni kezdett a gyógyszeripar érdeklődése a halálos koktélok előállítása iránt, ugyanis a növekvő nemzetközi figyelem és kritika - amely főként Európából érkezett - egyre inkább kezdte összemosni a köptetőket és fájdalomcsillapítók előállítóit az érdekeltségeikbe tartozó méreg-laborok neveivel.

Ebből kifolyólag rohamosan kihúzódtak a nagyvállalatok a halál piacáról, hiszen egész egyszerűen imidzs-kérdés lett az egész halálbüntetéses bizniszből. Az összesítések szerint 1976 óta több mint 1200 embert végeztek ki a halálos fecskendők által, jelenleg mind a 32 államban engedélyezett.

A kötél általi halál, mint helyettesítő természetesen nem tekinthető újdonságnak, ugyanis ez a módszer időben jócskán megelőzte a méreginjekciót. Azonban mégis említésre méltó, ugyanis e tradicionálisnak mondható kivégzési módszer főként a déli államokban örvend relatív népszerűségnek: a férfiasság jelének tartják, ha valaki ezt a módozatot választja. Azonban egyáltalán nem veszélytelen, ugyanis a nem megfelelően megmért testsúlyhoz állított bitófa gyakran nem gyakorol elegendő húzóerőt, így a gerinc és a nyakcsigolyák épek maradnak. Az ezt követő fulladásos halál pedig elnyújtott és embertelen. Jelenleg három régióban engedélyezett az akasztás: Delaware, New Hampshire, és Washington államban.

Ám az USA-ban a méreginjekció legnépszerűbb alternatívája a mai napig a villamosszék. Az elmúlt negyven évben több mint 150 embert végeztek ki annak ellenére, hogy a legbrutálisabb balesetek e tevékenység körül adódtak. Szinte végeláthatatlan listák készültek azokról az esetekről, ahol az elítélt több végtagja lángra kapott, vagy bőre szó szerint leolvadt a testéről - természetesen mind a nagyközönség előtt. Az amerikai nyilvántartás alapján összesen tíz államban engedélyezett az elektromos áram általi kivégzés.

Az elítéltek által egyik legnépszerűtlenebbnek tartott módszer a golyó általi halál, amelyben legalább 5 "hóhérnak" kell részt vennie. A kivégző osztag közül egynek vaktölténnyel van megtöltve fegyvere, azonban ez még használója előtt sincs felfedve. E metódus körüli viták szövetségi szinten már régóta húzódnak, ugyanis rendkívül költségesnek és túlságosan megterhelőnek tartották az eljárást. Ezáltal már csak kettő államban engedélyezik, mégpedig Oklahoma és Utah államban. 

Érdekes módon az Egyesült Államokban először 1924-ben, Nevada államban alkalmazták a nitrogén gázt annak érdekében, hogy humánus úton végezzenek az elítéltekkel. Ám a kivitelezés meglehetősen gyatrára sikerült, ugyanis több helyen szivárgott a kamra, így le kellett állítani az egész gyakorlatot.

Jelenleg öt államban engedélyezett a gázkamra használata, amelyet már több mint tíz ember választott. A feljegyzések szerint az elítélteket arra utasítják, hogy a gáz megnyitásánál minél mélyebbeket lélegezzenek, hogy felgyorsítsák a procedúrát. Ám az emberi természet nyilvánvalóan képtelen eleget tenni ennek a direktívának, így sokan megpróbálják minél tovább benntartani az utolsó lélegzetüket. Ez után sok esetben kétségbeesett őrjöngés és rosszullét áll be. 

Több halálbüntetés ellen felszólaló igazságügyi szakértő szerint elképesztő fájdalmakkal jár a nitrogén vagy cianid gázas eljárás, mely során

Többen azonban vitatkoztak azzal az állítással, miszerint a halálra ítéltek éreznének valamit a folyamatból. Ám az 1961-ben rögzített Chessman-ügy erre rácáfol. Ugyanis megegyeztek az elítélttel a börtönőrök, hogy fájdalom esetén majd bólogat. A hivatalos jegyzőkönyv szerint több percen át erőteljesen bólogatott Chessman, ám a folyamatot mégsem állították le. 

Tulajdonképpen vajmi keveset. Annak ellenére, hogy az ENSZ Emberjogi Bizottság már több ízben is felszólította az Egyesült Államokat arra, hogy hagyjon fel a halálbüntetés gyakorlásával, a szóbeli megfeddésen kívül, lényegi szankciókat sohasem eszközölt a nemzetközi szervezet. 

Az Amnesty International amerikai ágazata is gyakrabban van elfoglalva a halálraítéltek bőrszínével mint az általános hullagyártás problematikájával. Azonban érdekes módon, amikor a Kínai Népköztársaság által kivégzettek ügye kerül napirendre, az Amnesty az egyik leghangosabb ellenzője a brutális kivégzéseknek.