A Századvég emlékeztet, hogy Macedóniát évtizedeken keresztül jobbközép kormány irányította, a Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokrata Pártja (VMRO–DPMNE) koalíció egymást követően öt alkalommal nyerte meg a választásokat stabil többséggel. A migrációs krízis 2015-ös csúcspontja azonban megosztotta az ország közvéleményét.

A Nikola Gruevszki egykori macedón miniszterelnök (2006–2016) képviselte kormánykoalíció a nemzeti érdekeket szem előtt tartva reagált az országot ért súlyos migrációs kihívásra, vagyis kerítéssel és élőerős védelemmel tartóztatta fel a macedón–görög határszakaszra naponta érkező 10-12 ezer migránst, lezárva ezáltal a balkáni útvonalat, s nem utolsósorban az európai kontinenst is megóvva a migránsáradattól.

A Századvég elemzéséből kiderül, hogy Macedónia az Egyesült Államok részéről egy államközi együttműködési szerződés alapján 2008 óta részesül fejlesztési forrásokban, amelyek koordinálásáért éveken keresztül az Amerikai Egyesült Államokban a Hillary Clinton vezette külügyminisztériumhoz tartozó Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (USAID) felelt. Csakhogy 2012 februárjában köttetett egy újabb szerződés, amelynek értelmében a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány vált a támogatások fő elosztójává.

A hírhedt „színes forradalommal” feleltek a védelmi intézkedésekre, amelynek nyílt célja volt az ügyvezető kormány megbuktatása, az ellenzéki Macedón Szociáldemokrata Unió (SDSM) halalomra segítése, és a határok megnyitása a bevándorlók előtt. Az erőszakos tüntetések azon felül, hogy garázdasággal és Szkopje szétrombolásával jártak, megosztották az amúgy is túlterhelt rendfenntartók figyelmét, könnyebbé téve az illegális bevándorlók határon való átjutását. Az albán kisebbség, a külföldről támogatott bevándorláspárti civil szervezetek és a szocialisták közreműködésével 2016 decemberében előrehozott parlamenti választásra került sor, amelyből bár a nemzeti kormánykoalíció került ki győztesként, abszolút többséget nem tudott szerezi a 120 fős parlamentben.

Fotó: V4NA

A színes forradalom sokat hangoztatott célkitűzései között szerepelt a jogállamiság és az igazságszolgáltatás függetlenségének visszaállítása, azonban ezekben a kérdésekben nemhogy az úgynevezett problémákat nem oldotta fel az újonnan megalakult kormány, de újabb eszközöket is bevezetett, ezáltal még súlyosabbá téve a helyzetet az országban.

A kormányalakítás során számos olyan politikus, aki azt megelőzően szakmailag objektívnek és politikailag függetlennek nevezte magát, nagyon magas beosztásba került a baloldali kormányon belül.

Mindezen felül a Nyílt Társadalom Alapítvány szorosan együttműködő partnereiként szolgáló civil szervezetek azon képviselői, akik markáns részt vállaltak a nemzeti kormány megdöntésében és a színes forradalomban, szintúgy élvonalbeli politikai szereplőkké váltak; köztük: Marjan Zabrcanec, a Youth Educational Forum egykori igazgatója a kormány vezető kommunikációs tisztviselője lett, Ivana Tufegdzic, a Students Plenum korábbi vezetője és Pavle Bogoevski több Soros György által finanszírozott NGO korábbi vezetője pedig parlamenti képviselővé avanzsált.

A nemzeti kormány megbuktatásának, a jogállamiság romba döntésének és az igazságszolgáltatás kiszervezésének, valamint a nemzeti identitástól való megfosztásnak folyamatai egy agenda részei voltak, amely valójában nem a civil társadalmi értékek promotálására, hanem a befolyásszerzésre alapult.

A nemrég napvilágra került hangfelvételeken Soros támogatott miniszterelnöke, maga Zoran Zaev beszél arról, hogy milyen rendkívüli befolyása volt az immár felszámolt Különleges Ügyészi Hivatalra és annak a mára letartóztatott vezetője, Katica Janeva által irányított vizsgálódásaira, továbbá kijelenti azt is, hogy „azok a civil szervezetek, amelyeket Soros finanszíroz, a hallgatói parlament, az mind az enyém.”

A ma már bukott, egykori baloldali miniszterelnök ezáltal elismeri, hogy a polgári tüntetéseket külsőleg finanszírozták, elsősorban a Soros György által vezetetett Nyílt Társadalom Alapítvány, ez pedig egyértelműen azt jelenti, hogy nem az állampolgárok akarata érvényesült, hanem egy soha meg nem választott amerikai spekulánsnak adták át a döntés jogát Macedónia sorsa felett.

A teljes elemzést ITT olvashatják.