Az Insa közvéleménykutató szombaton nyilvánosságra hozott felmérése szerint a szavazásra jogosultak mindössze 33 százaléka voksolna a jelenlegi CDU-CSU kormánykoalícióra, ha most vasárnap kellene elmennie választani. Két másik közvélemény-kutatás, az Emnidé és a Forschungsgrueppe Wahlené 35 százalékra mérte a kormánykoalíció támogatottságát.

Mindhárom kutatás eredménye azt mutatja, hogy a kormányzó erők háttere zsugorodik, igaz, az előző felmérésekhez képest mindhárman csak egy-egy százalékos visszaesést mértek.

Ugyanők ezzel párhuzamosan az AfD folytatódó előretörését mérték. A szavazók 13 százaléka őket szeretné kormányon látni, sokan közülük annak ellenére, hogy úgy érzik, a párt egyre inkább a jobb szélre tolódik. A felmérések egyik legnagyobb meglepetése viszont, hogy az AfD-támogatóknak csak alig több mint a fele (55 százalék) vallja magát jobboldalinak, 44 százalékuk középre helyezné magát nézetei alapján a politikai spektrumon.

Habár egyértelmű, hogy a magukat nem jobboldalinak vallók az AfD bevándorlással kapcsolatos üzenetei miatt figyeltek fel a pártra, egyre többen vannak azok Németországban, akik szerint minden rendben a kancellár migrációs politikájával. 53 százalék elégedett, 42 százalék elégedetlen azzal, ahogy Merkel a bevándorlást kezeli, 8 százalékponttal kevesebb, mint februárban. Előbbi, elégedett csoporttal nagyjából azonos azok aránya is, akik szerint Németország képes lesz megbirkózni a menekültáradattal érkezők hadával – tavaly december óta most először fordult elő, hogy ebben a kérdésben újra az optimisták kerültek többségbe. Igaz, ehhez kellett az is, hogy a balkáni országok különmegállapodásával a fő migrációs útvonalat lezárják (amit a német kormány elítélt), kellett, hogy Ausztria bevezesse a menekültkvótát (amit a német kormányfő hangosan elítélt, majd belügyminisztere nemrég hasonló javaslattal állt elő). Igaz, ehhez kellett az is, hogy a német kormány minden maradék politikai tőkéjét egy olyan megállapodásba ölje, amellyel outsource-olta a bevándorlási válság kezelését egy az unión kívüli, épp ezért megoldás aggályossága miatt belső morális válsággal nem fenyegető országba, a törökökhöz. A cehet pedig ráhagyta az európai közösségre.

(Deutsche Welle)