Komoly lépések vannak előkészületben a brit alsóházban abban az esetben, ha zátonyra fut David Cameron bennmaradás-párti kampánya, melynek következtében Nagy-Britannia elhagyná az Európai Uniót.

Egyre fokozódik a politikai feszültség a szigetországon belül a június 23-i népszavazás kimenetelével kapcsolatban. David Cameron konzervatív kormányfő - ugyan csak ideiglenesen, de - félretette nézeteltéréseit Sadiq Khan, munkáspárti főpolgármesterrel annak érdekében, hogy együtt kampányolhassanak a bennmaradás mellett. Természetesen az ezzel járó kritikát egyikük sem úszta meg, azonban az egységes kampány hűen tükrözi a közelgő referendum politikai súlyát, amely maximális elszántságot vált ki minden egyes szereplőből.

Ugyanakkor az elmúlt napokban kiszivárgott névtelen politikusi nyilatkozatok megerősítették azokat a sajtóértesüléseket, miszerint egy nagyon komoly B-tervet állítottak össze a bennmaradás-párti konzervatív politikusok. A vészforgatókönyv abban az esetben kerülne élesítésre, ha minden erőfeszítés ellenére a kilépés mellett döntenének a britek. 

Az unió elhagyásának egyik legvitatottabb pontja Nagy-Britannia gazdasági jövője. Ugyanis komoly pofont szenvedne el a szigetország akkor, ha le kellene mondania az ötszázmillió főt számláló szabadpiacról. Ráadásul a brit gazdaság nemcsak az uniós export tevékenységének köszönheti prosperitását, hanem azoknak a francia és német nagyvállalatoknak is, akik a szigetországban helyezik el gyáraikat, telepeiket és irodáikat.

Amennyiben a népszavazást követően Nagy-Britannia elhagyná az Európai Uniót, akkor ezek a kedvező gazdasági feltételek megszűnnének. Ez nemcsak az általános vámok és illetékek visszaállítását jelentené minden export termékre, hanem azt is, hogy a külföldi tulajdonú cégek kénytelenek lennének egy másik bázisország után nézni, amely továbbra is az uniós határokon belül található.

Ez a folyamat egyes közgazdászok szerint akár egy mini-recesszióhoz is vezethet, hiszen az ilyen jellegű változásokhoz nem elég rugalmas az ország pénzügyi és gazdasági struktúrája. Éppen ezért érezte szükségesnek a brit alsóház, hogy egyfajta biztonsági hálót húzzon az ország alá, amellyel lényegében egycsapásra kivennék a referendum méregfogát.

A vészforgatókönyv alapján ugyanis hiába lépne ki Nagy-Britannia az unióból, az alsóházban található bennmaradás-párti politikusok erős többsége felülírhatná a referendum legmarkánsabb pontjait.

Így a brit alsóház teljesen jogszerűen hagyhatná figyelmen kívül a lakosok döntését, amely igencsak furcsa helyzetet eredményezne. Hiszen a szavazópolgárok egyik legnagyobb félelme az, hogy az országba áramló lengyel, román, bolgár és/vagy muzulmán személyek egész egyszerűen felélik a jóléti szolgáltatásokat. Amennyiben ezt parlamentáris úton átírnák, az komoly összetűzéseket jelentene a kormány és a szavazók között. 

- foglalta össze egy alsóházi politikus, aki szerint teljesen elképzelhető, hogy a képviselők éljenek a többségi szavazatukkal és kikényszerítsenek egy olyan megállapodást az unióval, amely a kilépés ellenére is, szoros kapcsolatot ápolna továbbra is a szigetországgal.

Mindenesetre furcsa folyamatnak nézne elébe Nagy-Britannia, de a felvetés egyáltalán nem elképzelhetetlen. Ugyanis jelenleg is több olyan ország van, amely nem tagja az Európai Uniónak, mégis fizeti a hozzájárulást, és az ezzel együtt járó előnyöket is élvezi. Ilyen ország történetesen Norvégia és Liechtenstein is, akik tagjai az európai gazdasági zónának, de nem tagjai a brüsszeli politikai uniónak.

Ám a csavar a kezdeményezésben az, hogy pontosan ezzel a politikai tervrajzzal kampányolnak jelenleg is azok a politikusok, akik elutasítják az Európai Uniót és ki szeretnének lépni. Elmondásuk szerint úgy szüntetnék meg a tagságukat, hogy közben továbbra is ápolnák az ország meghatározó gazdasági kapcsolatait.

Bármennyire is kaotikusnak tűnnek a pro és kontra érvelések, az tisztán látszik, hogy a bennmaradás-pártiak egy az egyben lenyúlták ellenfelük kampánystratégiáját annak érdekében, hogy bebiztosítsák az ország jövőjét egy esetleges kilépés következtében.