Ahmet Davutoglu miniszterelnök szerint szinte biztosra vehető, hogy a vasárnapi, 37 halálos áldozatot követelő ankarai robbantás a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) számlájára írható. Kormányzati források szerint – a DNS-vizsgálatok alapján – egy kurd női öngyilkos merénylő robbantotta fel azt az autóba rejtett pokolgépet, amely a főváros egy forgalmas közlekedési központjában robbant fel.

Bár a PKK sem ezt, sem a február végén, szintén Ankarában, a parlamenttől néhány száz méterre végrehajtott bombamerényletet nem vállalta magára, a török kormány még vasárnap támadásba lendült, és több mint egy tucat légicsapást mért a kurdok észak-iraki állásaira, kijárási tilalmat rendelt el több kurduk lakta dél-törökországi településen, több városba harckocsikat vezényelt és városrészeket tett a földdel egyenlővé.

Ez pedig megjósolhatatlan helyzetbe hozhatja Ankarát, hiszen Erdogan politikájának köszönhetően Törökország lassan minden szomszédjából ellenséget csinált. Az észak-iraki kurdok megerősödésének megakadályozása érdekében Erdogan magára haragította az iraki kormányt, miután az ország miniszterelnökének engedélye nélkül haderőket vezényelt Irak területére. A PKK ellen vívott háborúba belekeverte a kurdisztániakat is, akik válaszul a hadszínteret a hegyekből behozták a városokba. A szír elnököt, Bassar al-Asszádot és Vlagyimir Putyint ellenségévé tette. És a Da'es ellen sem tudott elég határozottan fellépni – a terroristák tavaly alig fél év alatt 100-nál több embert öltek meg Törökország területén, ahol legalább 3 merényletet hajtottak végre.

• Szijjártó: a Törökországgal kötendő megállapodás elvesztette aktualitását
• Terrortámadás volt Ankarában
• Terrortámadás Isztambulban
• Erdogan: a támadásoktól erősebbek leszünk
• Törökország még több pénzt zsarolna ki az EU-tól
• Kiderült, kik voltak az ankarai merénylők

A török államfő és az ankarai kormány minden támadást arra használt fel, hogy a kurdok elleni háborút magasabb fokozatba kapcsolhassa. Erdogan elnök nyilatkozatai egyértelműen azt jelzik, hogy még mindig az EU, az USA és Törökország által is terroristaként számon tartott PKK a fő ellenség. A dél-törökországi városokban azonban, minden megtorlás, büntetés ellenére, a Kurdisztáni Munkáspárt támogatottsága töretlen. Sőt, a fiatalok körében egyre nő.

A török biztonsági erők pedig nem tudják, mire koncentráljanak: a Szíriából átszivárgó, az iszlamista szélsőségesek megbízatását teljesítő terroristákra, vagy a magát régiós szereplővé kinövő, automónia-törekvéseket tápláló, és ezért cserébe a terrorakcióktól sem visszariadó kurdokra. Ezt jól példázza, hogy a vasárnapi merényletről már napokkal korábban figyelmeztetést kaptak az amerikai titkosszolgálatoktól, ahogy a tavaly nyári isztanbuli merénylők fészkelődéséről is tudtak előre.

Azt a török kormány is látja, hogy a két fenyegetés összefügg; ahogy Erdogan fogalmazott vasárnap: az erőszakot a térségben eluralkodott bizonylalanság táplálja. Ennek ellenére a török kormány minden az országot ért támadást a kurdokon akar leverni, minden bombát a kurdokhoz kötni. Mindezt azért, hogy egyszer és mindenkorra felszámolhassa politikai háttérországukat, lecsukhassa támogatóikat, legyenek azok akadémikusok, újságírók, írók vagy civil szervezetek tagjai.

Pedig a vasárnapi terrorakció épp úgy lehetett az ISIS műve, egy határozott válasz a török hadsereg hétvégi akciójára, amely a szír határ közeli állásaikat célozta.

(BBC, Reuters)