Pető Andrea – akinek többek között olyan kutatási témái vannak, mint a társadalmi nemek és a holokauszt –, komoly lehetőséget kapott a HVG-től az ügyben, hogy kifejtse deviáns, áltudományos nézeteit arról, hogy azok a gyerekek, akik egynemű családokban nőnek fel, nemhogy nem sérülnek, hanem éppen ellenkezőleg, bizonyos képességeik felülmúlják azon gyerekekét, akik hagyományos (férfi-nő) családban cseperednek fel.

Mi több, a Soros-egyetemen munkálkodó Pető szerint ezt számtalan kutatás bizonyítja, miközben azt is hangsúlyozza: "negatív hatás nem volt tapasztalható a longitudinális kutatásokban". Magyarul úgy gondolja, hogy nem léteznek olyan kutatások, amelyek az egynemű családokban nevelkedő gyerekeket ért negatív hatásokról számolnának be. Ráadásul szerinte "sokféle kutatás van, de nem biztos, hogy a heteroszexuális vagy a szivárványcsaládban élés az a változó, amely alapvetően befolyásolja a gyerek életét."

Ugyanis elemi érdeke a vágyvezérelt genderkutatóknak, hogy minden olyan változót, amely negatívan befolyásolná a kutatásuk kimenetelét kivonjanak vagy jelentőségüket csökkentsék, ami a módszertant illeti.

Ebből kifolyólag terelődik el a gyermek belső fejlődéséről – a nemi identitás megtalálásáról és megszilárdításáról, a szexuális és nem szexuális viselkedési formák elsajátításáról, a szülő-gyerek kapcsolat ápolásáról, a lelki egyensúlytalanságokra (mint például depresszió, szorongás, függőség, figyelemzavar) való hajlam megelőzéséről vagy éppen csökkentéséről – a vita olyan változók irányába, mint az "anyagi helyzet, a nyitottság és a rugalmasság." 

Ennek kapcsán érdemes megemlíteni a washingtoni Catholic University of America munkatársának, D. Paul Sullinsnak az ez ügyben elkészített, kis mintán alapuló, két évvel ezelőtti kutatását. Sullins három életkorban (15, 22, 28) vizsgálta az egynemű és a heteroszexuális családokban felcseperedő gyermekek mentális egészségét, különösképpen az úgynevezett "késleltetett depresszió" megjelenését. Sullins úgy találta, hogy míg az egynemű családokban nevelkedő gyermekeknél pubertáskorban kisebb a depresszióra való hajlandóság – a heteroszexuális családokban nevelkedő, ugyanezen korú gyermekekhez képest –, addig 28 éves korukra már kétszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy depressziósak, szuicid hajlamúak lesznek. 

Ez akár magyarázattal is szolgálhatna azokra az LMBTQ-lobbi által finanszírozott "progresszív" kutatásokra, melyek szerint nem mutatható ki érdemi negatív befolyás az egynemű családoknál a gyermekekre nézve, hiszen úgy tűnik, a mentális instabilitás tünetei később jelentkezhetnek.

Megfontolandó az is, hogy egy másik kutatás – melyet szintén Sullins végzett több mint 200 ezer háztartást megvizsgálva – azt mutatta, kétszer nagyobb az esélye a hiperaktivitás és figyelemzavar (ADHD) kialakulásának az egynemű családokban nevelkedő gyermekeknél, mint a heteroszexuális családokban élőknél. 

Ráadásul pont a 888.hu számolt be arról a nagyon őszinte vallomásról is, melyet egy ausztrál nő mondott el arról, mennyire tönkretette életét, hogy egy egynemű családban nevelték fel. Elmondása szerint már amikor iskoláskorúvá vált, elkezdte figyelni azokat a gyermekeket a környezetében, akik egy, az övétől eltérő nemű szülővel is rendelkeztek, és úgy érezte, valami nagyon fontos dologról marad le. "Egyszerűen érdekelt, hogy milyen lehet egy heteroszexuális család" – fejtette ki.

Pető szerint "globális hatalmi és szocializációs harc folyik a tudomány újraértelmezéséről. Ebben megjelennek olyan gyakorlatok – Bagdy Emőke munkássága is ebbe illeszkedik – amelyek csipegetnek a tudományos eredményekből, hogy ideológiai tételeiket igazolják". 

Egyrészt meglehetősen furcsa ezt hallani a Soros-egyetem genderkutatójától, aki egy olyan mondvacsinált tudományágat képvisel, amely a tudományos szocializmus szakmai szintű elismertségével vetekszik. Másrészt Bagdy Emőkét – mint a pszichológiatudomány kandidátusát –, aki rengeteg tanulmány és könyv szerzője, illetve számos rangos kitüntetés büszke tulajdonosa, nem biztos, hogy szerencsés szakmai alapon kritizálni pusztán azért, mert munkássága nem illeszkedik a Pető-féle felforgató, liberális kuruzslás művészetébe.