Ahogyan arról korábban már beszámoltunk, november 14-én, szerdán „szolidaritási napot és információs sztrájkot” tartanak a kar oktatói, melynek apropója, hogy az állam nem támogatja tovább a társadalmi nemek tanulmánya, vagyis a gender szak indítását a felsőoktatásban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egész szerdán a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenségek társadalmi megjelenési formáiról, valamint az egyetem függetlenségéről lesz szó a tanórákon.

A következő tanszékek és csoportok csatlakoztak a Tátika felhívásához:

ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék oktatói,
ELTE BTK Filmtudomány Tanszék oktatói,
ELTE BTK Esztétika Tanszék oktatói,
CEU Students4CEU csoportja,
ELTE TÓK Társadalomtudományi Tanszék,
ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet 22 oktatója,
MTA Regionális Kutatások Központja.

A tiltakozók szerint azzal, hogy az ELTE-n nem tanítanak a társadalmi nemek koncepciójáról – amely egyébként egy szinte senkit nem érdeklő tantárgy –, sérül a tanszabadság és az oktatás függetlensége.

Érdekes módon csak olyan tanszékek álltak ki az ügy mellett, melyek híresen baloldaliak. Ugyan függetlenségről beszélnek, de ne áltassuk magunkat ezzel. Nagyon jól tudom, miről beszélek, magam is az ELTE-n végeztem, alapszakon ráadásul a Tátikára jártam. Nem túlzás kijelenteni, hogy ott a jobboldali vélemény olyan ritka volt, mint a fehér holló. BTK-s ismerőseimtől pedig éppen eleget hallottam arról, hogy mi megy azon a karon, különösen az esztéták körében.

A szokásos jelenséggel állunk szemben itt is. Azok sivalkodnak a függetlenségért, akik a legjobban sértik azt. Ahogy a jelenlegi kormány a függetlenség vagy éppen a pluralitás felé mozdítana el valamit, azonnal beindul tüntikézés. Ráadásul egyből arról beszélnek, hogy az oktatás autonómiája sérül, hiszen a gender szakért való tüntetéssel még annyi embert sem lehetne az utcára vinni, aki egy-egy ilyen órára beül az egyetemen.

Azzal viszont igenis foglalkoznak, hogy nemsemleges mosdókért harcoljanak, vagy épp azon bosszankodnak, hogy mekkora szexizmus előreengedni egy nőt az ajtóban. Erre nincsen igény, betiltani nem kell, hiszen virágozzék minden virág, de engedtessék meg, hogy erre ne adjon pénzt az állam.