Többen jelezték különböző jobboldali csoportokban, hogy a Facebook egész egyszerűen törli azokat a megosztásokat, amelyek az 1956. október 23-i antikommunista felkelés tiszteletére íródott Avanti ragazzi di Buda című olasz dal magyar változatát, az Előre mind pesti srácokat tartalmazzák. (A fordítást egyébként a népszerű magyar nemzetirock-zenekar, a Romantikus Erőszak alkotta meg még 2009-ben, a dal videóklipje a YouTube-on már több mint egymillió megtekintésnél jár.)

Mivel az Előre mind pesti srácok című dal és maga a Romer klipje is teljesen megfelel a píszí által (eddig) elvárt követelményeknek, egy kicsit szkeptikus voltam a törlésről szóló hírekkel kapcsolatban, ezért elhatároztam, hogy a facebookos véleményoldalamon ezzel a zeneszámmal fogok megemlékezni az ’56-os pesti srácokról, ami így egyben egy kísérlet is lesz.

Nagyjából három másodperccel azután, hogy „Dicsőség a hősöknek!” szöveggel kiposztoltam a YouTube-linket az oldalamra, már jött is az értesítés, hogy a bejegyzésem sérti a Facebook veszélyes személyekkel és szervezetekkel kapcsolatos közösségi alapelveit.

A poszt törlése mellett ráadásul 24 órás tiltást is kaptam, ami azt jelenti, hogy az elkövetkező egy napban nem tudok sem lájkolni, sem kommentelni, sem pedig bejegyzést közzétenni a Facebookon. A legbosszantóbb az egészben, hogy ez a privát profilomra is vonatkozik.

A tiltás automatikus volta miatt egyértelmű, hogy egy algoritmus üldözi a szóban forgó dalt, felmerül tehát a kérdés, hogy Zuckerbergék miért nem előre szólnak (megakadályozva ezzel a törlést és a tiltást), hogy valami gondjuk van az ’56-os pesti srácokról és az antikommunista felkelésről megemlékező zeneszámmal.

Természetesen maga a tény, hogy egy ilyen dalt indexre tesznek, mindenképpen felháborító, de legalább a döntés jogát megkapná az egyszeri Facebook-felhasználó, hogy a várható büntetések tudatában is vállalja-e a megosztást, avagy sem.

Íme, a dal szövege, amely sérti a Facebook közösségi alapelveit:

„Előre mind Pesti Srácok!
Előre mind kit hív a hon!
Zászlónk lobogjon a barikádon!
Édes hazánkért, új hajnalon!

Száz éjszakát virrasztva át,
Álmodjunk újra bátor csatát
Angyal vigyázzon reám és rátok
Előre mind Pesti Srácok

Emlékszem, volt egy puskád
Hoztad a térre, én vártam rád
A piros-fehér-zöld karszalagod
Golyó még nem járta át

Hat dicső virradat és éj
Minden pillanat a szívemben él
De a ruszki páncélos nyomában
Csend jött, halál és tél

Lánctalpak törték a csontot
Védőkart nem nyújt senki sem
A világ csak messziről nézte,
Hogy a vérünk színe milyen

Nem mondta kedvesem anyámnak,
Hogy még ma éjjel meghalok,
Azt mondta csak, hogy tavaszra
Visszatérek, s hogy bujdosok.

Kivégzőosztag vár…”

Nagyon úgy tűnik, hogy az ’56-os pesti (és természetesen budai) srácokhoz hasonlóan ránk is kivégzőosztag vár. Annyi különbséggel, hogy ránk (egyelőre) a virtuális térben.