Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Tudtad-e, hogy: A szerencsejáték-függő az életével is játszik

Fodor-Horváth Zsófia

2020.02.11. 13:05

Rekordnyeremény várható a lottón, de nem érdemes túltolni a játékot.

A szenvedélybetegségeknek több formáját ismerjük, a függőség tárgya ugyanis gyakorlatilag bármi lehet. Persze a legszembetűnőbb, ha a függő valamilyen szert használ, egészségügyileg is ez teszi a leghamarabb tönkre a szervezetét. Általánosságban viselkedésfüggőségnek hívjuk azt a halmazt, amibe valamilyen, nem szerhez kapcsolódó, de a függő viselkedés analógiáját mutató magatartás és tünetek tartoznak. Az egyik leghétköznapibb ilyen a szerencsejáték-függőség.

Egy lottófüggő – bár lehet, hogy életében nem ivott egy kortyot sem – nem sokban különbözik egy alkoholistától. A tudata éppen annyira beszűkült lehet, mint egy alkoholistáé, az élete neki is a függőségének tárgya körül forog, minden tevékenysége abba az irányba mutat, hogy hogyan tudna újra és újra „használni”. Ehhez pedig általában nem a tiszta, egyenes utat választja, hanem a hazugságokra és játszmákra épülő, családi és egyéb emberi kapcsolatokat leépítő utat. A kontrollvesztett állapot nála is ugyanúgy megfigyelhető, mint egy alkoholfüggőnél, ahogy a tolerancia kialakulása is: egyre többször és többet kell „használni” – ebben az esetben játszani – ahhoz, hogy elérje a kívánt hatást. A szerencsejáték-függőség látványosan költséges „betegség”, a játékfüggő így sokszor adósságokba hajszolja magát, de az is gyakori, hogy csalással szerez pénzt, saját családját és barátait is meglophatja. Ahogy egy szerfüggő esetében, úgy a szerencsejáték-függőnél is jelentkezik az elvonás: lehangolt, szorongásos és irritált, feszült állapotok váltogathatják egymást, nem ritka a dührohamok és a konkrét fizikai tünetek megjelenése sem.

A szerencsejáték-függő a beszűkült tudata mellett az egyéb, mindennapi tevékenységeit elhanyagolja, baráti és családi kapcsolatait leépíti (azokkal gyakran csak akkor találkozik, amikor pénzre van szüksége), munkáját is egyre hanyagabbul végzi, mígnem akár teljesen háttérbe szorítja, el is veszíti azt. A szerencsejáték-függő számára a nyerés olyan érzelmi „löketet” biztosít, amiért képes bármit kockára tenni, ilyenkor az agy jutalmazó rendszere mintha kivirulna. A veszteség pedig hatványozottan arra sarkallja, hogy pótolja azt. A valóság torzulása abszolút jellemző rájuk, ezért például hiába nyer vissza egy elveszített összeget, amit aztán elveszít újra, nem méri fel a bukás mértékét, a játék vágya, az azzal járó kockázat élvezete továbbra is hajtani fogja. A nyerés vágya mellett motivációjuk lehet még a vágy, hogy meneküljenek a valóságból – ugyanis amíg játszanak, teljesen más mentális állapotban vannak, mondhatni egy új világban, ahol a való világ problémái nem léteznek.

Ahogy minden függőség esetében, a szerencsejáték-függőséggel kapcsolatban is elmondható, hogy a kontrollált és kontrollvesztett állapotok, időszakok váltogathatják egymást: az egyszer fent, egyszer lent azt jelenti, hogy – amennyiben van belátása a függőnek saját állapotáról – kér segítséget, akár magától is képes egy ideig tartani magát, de aztán a sóvárgás és megvonás miatt újra visszaesik. Ha nem kap tartós, szakszerű segítséget, akkor annyira leépítheti kapcsolatait, háttérbe szoríthatja saját egészségi állapotát, hogy az utcára kerülve akár bele is halhat szenvedélyébe. Különösen veszélyes ez a szenvedélybetegség, mert hatással van a környezetére: azok a családtagjai, barátai is megszenvedhetik lelkileg és persze anyagilag a függő által okozott kárt, akik egyébként teljesen fegyelmezetten és normálisan élték az életüket. A legnagyobb áldozatok – ahogy például egy alkohol- vagy drogfüggő esetében is – mindig a gyerekek. A szerencsejáték-függők gyerekei közül sokan küzdenek szorongásos zavarokkal, depresszióval és gyakoribb náluk a kriminalizálódás.

A szerencsejáték-függőség ugyanúgy kialakulhat a nőknél, mint a férfiaknál. Utóbbiak esetében azt mutatják a kutatások, hogy inkább serdülőkorban indul el, nőknél pedig inkább idősebb korban. A számok alapján viszont elmondhatjuk, hogy a nők esetében hamarabb következik be az a pont, amikor a függőség krónikussá és súlyossá válik.

„Tudtad-e, hogy” cikksorozatunkban tudományosan érdekes, érdekesen tudományos témákat járunk körül, közérthetően, véleménnyel, csipetnyi minősítéssel, esetenként szükséges szélsőséggel fűszerezve.

 

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére