888.hu: Sok mindent lehet hallani a törvényjavaslatról, azonban ezek főképp csak hangzatos és végtelenül leegyszerűsített értelmezések. Gondoljunk csak Szabó Tímeára, aki „Lex-megdöglesz” néven emlegette a javaslatot.

Kaiser Tamás: Ha eltekintünk azoktól a politikai narratíváktól, amik pillanatokon belül megjelentek a törvénymódosítás benyújtását követően és csak szimplán magára a javaslatra koncentrálunk, és megnézzük azt, hogy végül is az mit is tartalmaz, akkor tudunk megalapozott véleményeket megfogalmazni. Először is, amiről most beszélünk, az egy törvényjavaslat, méghozzá egy 160 oldalas úgynevezett salátatörvény formájában került benyújtásra és ebből mintegy három oldalt tesz ki a szociális törvény módosításáról szóló rész.

Ebből az is következik, hogy sokan most olyan következtetéseket is levonnak, azt is tudni vélik, ami még nincs is benne a szövegben. Azt a három oldalt azonban érdemes inkább összehasonlítani és megnézni, hogy mi lépett mi helyébe valójában.

A régi ugyanis úgy hangzott, hogy: „A szociális ellátás feltételeinek biztosítása az egyénnek önmagukért és családjukért valamint a helyi közösségnek tagjaiként viselt felelősségén túl az állam központi szerveinek és a helyi önkormányzatoknak a feladata.”

Ami itt változott, az az, hogy az új szöveg pontosítja a régit, tehát a helyi közösségek helyett például a helyi önkormányzatokat nevesíti, tehát a lakóhely szerinti települési önkormányzatot említi.

Ami valóban változás, hogy megcseréli az állam és a helyi önkormányzatok sorrendjét. A régi szövegben előbb van az, hogy az állam mint központi szerv és utána, hogy a helyi önkormányzatok feladata, ami legalábbis véleményes, hogy miért is ez a sorrend volt korábban.

Itt jön be a szubszidiaritás elv, amire többen is hivatkoztak. Egyetértek Farkas Péter szociológussal, hogy valóban a szubszidiaritás elvének egy következetes alkalmazása történik a törvényszöveg folyamatában, aminek az a lényege, hogy egymásra épülő felelősségformák, felelősségi szintek vannak, amelyek az arányosság jegyében látják el a feladataikat. A szubszidiaritás elve pedig aligha kérdőjelezhető meg, ez egy nagyon régi alapelv, amiről hosszasan lehetne filozofálni, de érdemes elmondani, hogy XI. Piusz Pápa 1931-ben kiadott Enciklikája alapozta meg ennek az alapelvnek a kialakulását. Így szól:
„A szociális felelősség elsősorban az egyénre vagy a társadalomnak az egyénhez legközelebb eső szintjére hárul”, ez szinte egy az egyben megjelenik most a törvényjavaslatban. Rögtön az első – ami egyébként szintén sok vitát váltott ki –, hogy miért van az, hogy az egyén elsősorban önmagáért felelős. A szövegben egyébként nem az van, hogy kizárólag felelős, hanem hogy elsősorban.

888.hu: Akkor ezzel azt is mondhatjuk, hogy amikor arra hivatkoznak a törvénymódosítással kapcsolatban, hogy az állam lemond a szociálisan veszélyeztetett polgárairól, akkor gyakorlatilag nem ismerik el a szubszidiaritás elvét.

Kaiser Tamás: Pontosan ezért mondtam, hogy érdemes különválasztani a politikai narratívát, az ehhez kapcsolódó keretezéseket a szakpolitikai vagy akár filozófiai vagy történelmi tényektől. Nagyon tetszett, amit Fülöp Attila gondoskodásért felelős államtitkár mondott, hogy az állam nem ruházza át a szociális gondoskodás felelősségét, hanem rábízza azokra, akik a legjobban értenek hozzá. Ez vezet vissza majd a többszintű szubszidiaritás elvhez.

888.hu: Nagyon nehéz ezt különválasztva tájékozódni, főképp egy átlagos olvasónak, aki csak próbál minél egyszerűbben, minél érthetőbb információhoz jutni. Ugyanis pont nem egy leegyszerűsíthető kérdés ez, amit ha az egyén szempontjából nézünk, akkor ez egy nagyon progresszív, a személyi szabadságra és felelősségre épülő narratíva, amit a pszichológia sem kerül meg. Sőt, az Ökumenikus Segélyszervezet igazgatója szerint is a szociális munkában jelen kell lennie az ellátott felelősségének is, különben az életének egy passzív szereplőjévé válik.

Kaiser Tamás: Tökéletesen egyetértek, sőt, ez egyébként egy elég erősen liberális megközelítés. Az egyén felelősségét, ezen keresztül a társadalom iránti felelősségét filozófiai értelemben is ritkán tagadták. Ezzel szemben persze egy örökzöld vita, hogy az egyéni társadalmi felelősségvállalás mértékével, lehetőségével és eszközeivel szemben hol kezdődik az állami szerepvállalás és hol végződik. Ebből aztán jönnek különböző filozófiák, paradigmák, sőt, továbbmegyek a szárazabb rész irányába, a közfeladat-ellátási, közfeladat-szervezési kormányzási módok ennek az örökérvényű vitának a bázisán szoktak kialakulni. Akár az a kérdés is, hogy a közszolgáltatások piacosíthatóak-e egyáltalán. Ez a módosítás tehát pontosít egyes szervezeteket, pontosabban definiálja, behozza a karitatív szervezeteket és következetesen érvényesíti a szubszudiaritás elvet.

Az Európai Unió működésének egyébként pont a szubszidiaritás az egyik legfontosabb eleme, ez alapján épül fel az Európai Unió többszintű kormányzati rendszere, amiben az egyes szintek épphogy nem egymástól hermetikusan elkülönülve, hanem pont egymással együttműködve, egyeztetés és koordináció alapján működnek. A szociális ellátás is így működik, tehát az egyes szereplők, az egyes szintek nem egymástól elkülönülve, hanem közösen munkálkodnak a problémák megoldásán.

888.hu: Ráadásul ez még mindig csak egy törvényjavaslat.

Kaiser Tamás: Igen, még le kell folytatni a társadalmi és a szakmai vitát is. Ebben meg is kell szólalniuk a kérdésben érintett szereplőknek.

Mert ez rendkívül összetett és érzékeny terület, nagyon sokféle élethelyzettel, amik annyira személyhez kötődnek, hogy még két látszólag azonos élethelyzetbe kerülő embernek az esete is más és más. Nagyon fontos lenne átültetni a gyakorlatba azt a fogalmat, hogy integrált megközelítés – jelen esetben integrált szakpolitikai megközelítés –, tehát itt érdemes lenne ennek kapcsán megnézni a koherenciát vagy az esetleges érintkezési pontokat más területekkel is. akár az egészségüggyel, nyugdíjellátással, rokkantsággal, gyermekvédelemmel, munkanélküliséggel, stb. Azaz ne ragadjunk ki egyetlen szálat, mert a valóság nem az, ott ezek a területek érintkeznek egymással.

888.hu: Gyakorlatilag mindent egyénileg és személyre szabottan kell vizsgálni, ahol már az emberi lélek is számottevően benne van.

Kaiser Tamás: Ezért nem működhetne ez másképp, csak egymásra épülő felelősségformákban. Az állam sem tudja megoldani szakmai szereplők nélkül és az önkormányzat sem a helyi közösség nélkül.

Ennek van egy pozitív üzenete is: bízzunk abban, hogy lesznek olyanok, akik azt a támogató közeget, ami számukra lehetőséget nyújt, ki tudják használni és ki tudnak jönni ebből a helyzetből. Fontos azt is látni, hogy a kritikák és aggodalmak mellett számos előremutató javaslat is megfogalmazódott. Különösen tetszett az a gondolat például, hogy érdemes lenne a gazdasági szereplőket, vállalatokat bevonni ebbe, hiszen a jótékonykodás szinte minden nagyobb cégnél megjelenik. Főleg az angolszász országokban ennek szélesebb körű gyakorlata alakult ki. De a lényeg, hogy valahogy jobban meg kellene ismerniük a vállalatoknak, cégeknek azt a világot, akik számára adományokat juttatnak. Ezáltal kialakulhatna egy interaktív helyzet, ami szerencsés esetben akár még munkahelyet is jelenthetne a perifériára sodródottaknak.