Az Origo cikke azt mutatja be, hogy a Soros-hálózat, illetve a dollármédia propagandáját miként terítik a nemzetközi médiumoknak. Ebben a folyamatban játszik kulcsszerepet Gerald Knaus, az European Stability Initiative (ESI, Európai Stabilitási Kezdeményezés) alapító elnöke. A nyílt társadalom eszméit népszerűsítő lobbiszervezet jelentős összegeket kapott a tőzsdespekulánstól: egy 2016-os dokumentum szerint – amelyet legelőször egy szivárogtatásokkal foglalkozó twitter-oldal közölt – háromszázezer eurónyi Soros-pénz érkezett az ESI-hez.

Az állomáshelyeit feltűnően gyakran váltogató Knaus az ESI-n kívül számos egyéb fórumon is a milliárdos szólamait hangoztatta. Így az osztrák férfi tanított Ukrajnában, öt évig dolgozott Bulgáriában és Boszniában különböző NGO-knak, 2004-től Isztambulban élt, 2007-től pedig a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány ösztöndíjasa volt. Később a milliárdos spekulánssal közösen részt vett a European Council on Foreign Relations (ECFR) megalapításában.

Utóbbi szervezet nyilvános taglistáján a két Soros – György és fia, Alexander –, Gerald Knaus, valamint egy sor magyar balliberális politikus, így Bajnai Gordon, Ficsor Ádám és Szigetvári Viktor is felbukkan.

Ironikus, hogy bár az ECFR rendszerint beszámol egy-egy politikus korrupciós ügyeiről, arról mélyen hallgattak, hogy éppen egy tagjukat, a botránya kirobbanásáig az Európai Parlament alelnöki tisztségét betöltő Eva Kailit vádolják különböző korrupciós bűncselekmények elkövetésével. Sőt, elhatárolódó nyilatkozat helyett az ECFR még annak a nyomait is megpróbálta eltüntetni, hogy Kaili bármikor is tagjuk lett volna, ami azért különös, mert a görög politikus több ízben is – például az önéletrajzában – feltüntette, hogy a szervezet tanácsában ül.

Visszakanyarodva Knaushoz, nem véltelenül nevezik az osztrák férfit a Soros-hálózat karmesterének, aki előtt a fősodratú liberális média kapui is döbbenetes gyorsasággal nyílnak meg. Olyan meghatározó nemzetközi sajtóorgánumokat koordinál, mint a New York Times, a The Guardian, a Der Spiegel, vagy a The Economist. Jellemzően egy-egy megszólalásával, vagy nyilatkozatával adja meg az alaphangot, amelyek azután bejárják a nemzetközi liberális sajtót.

Ez a gépezet akkor indult be igazán, amikor a migrációs krízis során Magyarország szembefordult Németország willkommen-kampányával, s a déli határzár formájában hathatós választ adott az inváziószerű bevándorlási hullámra.

A 2016 októberi kvótanépszavazás kapcsán Knaus a The Economistnak már arról beszélt, hogy Orbán Viktor egyedülálló veszélyt hordoz, mivel egy szélsőjobboldali vírust jelent Európa politikai centrumára.

Az amerikai milliárdos hálózatának karmestere a 2018-as választás előtt is sorra tette a magyar miniszterelnököt démonizáló nyilatkozatokat, például a Soros-univerzum egyik kitüntetett lapjának, a New York Times-nak azt hangoztatta, hogy a legrosszabb rémálmom vált valóra azzal, hogy az orbánizmus terjed.

Miután a Soros-hálózat által támogatott erők elvesztették a 2018-as parlamenti választást Magyarországon, Knaus a szuverenisták európai megerősödését igyekezett megakadályozni a nemzetközi médiumok segítségével. Például a liberális Die Zeit hetilapban így írt 2018 decemberében: „Orbán és Salvini legnagyobb erőssége az a képességük, hogy egy izgalmas történetet mesélnek. Ez az európai civilizáció túléléséről szól, az iszlám–afrikai tömeges bevándorlás viszonylatában, árulókkal, a háttérből a szálakat mozgatókkal és bátor hősökkel. Ez egy olyan hangulati ív, amely már Donald Trumpot is győzelemhez segítette: itt az álszent gyengék, ott pedig a határozott, cselekvő politikusok.”

Az ESI igazgatója a későbbiekben is az illegális migrációra adott magyar válasz eltorzított értelmezésével igyekezett lejáratni hazánkat.

A ZDF közszolgálati tévéadó 2019-ben készített egy dokumentumfilmet Angela Merkel német kancellár 2015-ös migrációs válságkezeléséről, ám a műfajt elég szabadon értelmezték, hiszen az alkotást Gerald Knaus gyalázkodásával indították. A Soros-koordinátor már a másfél órás film elején azt állította, hogy Orbán Viktor tudatosan katasztrófára játszott. – Orbánnak nincs semmiféle morális gátlása – hazudta Knaus a magyar miniszterelnökről. Szerinte Orbán tudatosan arra játszott, hogy a Keleti pályaudvarnál borzasztó képek készüljenek, mert azokat „belső propagandára használhatja”.

Az általa évek óta folytatott hazánk elleni információs támadássorozatot az ESI igazgatója a koronavírus-járvány idején sem függesztette fel. Szisztematikusan, rendezői precizitással osztotta meg közösségi oldalán a holland köztévének a magyar egészségügyet becsmérlő riportját, amely a betegek állítólagos ellátatlanságáról szólt. A propaganda-felvételen az álmentő csalóként ismertté vált Németh Athina partnernője, Szeleczki Lilla festőművész is szerepelt, aki az édesanyja kórházi tartózkodásáról osztott meg hazugságokat. A film személyes ajánlásából úgy tűnik, hogy a holland riporter Knaus ismerőse.

Knaus Orbán Viktor 2015. szeptemberi kötcsei beszédét is gyakran – és meglehetősen szabadon értelmezve – idézte televíziókban, netes portáloknak vagy éppen a már említett Die Zeit-írásban.

Például így: „Orbán 2015. szeptemberi bejelentése, hogy az »univerzális emberi jogok időszaka« most véget ért, az unió külpolitikájában is le kell, hogy csapódjon. Putyin örülhet. Le Pen is.” Ide sorolható Knaus Euronews-nak adott, 2020 márciusi nyilatkozata is, amelyben sokadszorra értelmezte át a magyar kormányfő szavait. Akkor a tőzsdespekuláns megmondóembere egy gyomorforgató csúsztatással a nácizmusra próbálta asszociáltatni az olvasókat: „Orbán évek óta hangoztatja, hogy az univerzális emberi jogok kora csak liberális blabla és képmutatás, és katonai értelemben vett invázióról beszél. Már hozzászoktatta az embereket a menedékkel kapcsolatos jogok felfüggesztéséhez, és most ezt a válságot a végleges megoldás (!) megvalósítására használja fel.”