Soros György a Project Syndicate-en megjelent véleménycikkben bírálja a jogállamisággal kapcsolatos kompromisszumot, amely csütörtök este született meg a Brüsszeli csúcstalálkozón. A kompromisszumot azért kötötték a felek, hogy a magyarok és a lengyelek számára is elfogadható feltételekkel megszavazhassák az EU 1180 milliárd eurós költségvetését, illetve a koronavírus okozta válság enyhítésére tervezett 750 milliárd eurós segélyalapot.

Cikkében Soros azt írja, Merkel „behódolt” a magyar és lengyel nyomásnak, és mivel Macron nagyon elfoglalt a saját országában történtekkel,

(Csak zárójelben azért érdemes feltenni a kérdést, hogy mióta van az EU-nak királyi párként funkcionáló vezetője? Eddig legalábbis abban a hitben éltek az emberek az unióban, hogy nem parlamentáris monarchia van.)

Szerinte Magyarország ki akart lépni az EU-ból, és Orbán Viktor csak blöffölt, amikor kiállt hazájáért, de Merkel nem volt elég éles kés a fiókban (mert ugye egyedül hagyta őt ebben a tárgyalásban a másik döntéshozó, Macron), így bedőlt ennek a csúnya, aljas hazafias blöffnek.

Véleménye szerint a hosszas tárgyalások után elért sikeres kompromisszumnak három fő hibája van:

• A vezetők által elfogadott megállapodás lényegesen gyengíti a jogállamisági kitételt.
  (Nyilván, hiszen pont a jogállamisághoz kapcsolt ködös feltételekkel nem értett egyet a magyar és lengyel kormány, mivel azok Európa hűbéreseivé tennék a két országot)
• A jogállamisági kitétel életbe lépése akár két évet is csúszhat a csütörtöki megállapodás értelmében, ami „óriási győzelem Orbán számára”.
  (Továbbra is türelmesen várja mindenki, hogy egyszer fogalmazza már meg valaki, hogy mit is takar a jogállamiság, mert azon kívül, hogy a jog és a törvény uralkodjon, nem sok információt osztanak meg hivatalosan. Meg persze minden egyes európai migránsokkal és genderrel kapcsolatos döntést kérdés nélkül el kell fogadni a jogállamoknak. Csak az országok szabad döntéséhez való joga tűnik el valahol út közben.)
• Az EU-csúcs végén elfogadandó nyilatkozat értelmében az Európai Tanács túllépi a hatáskörét azzal, hogy korlátozza az Európai Bizottságot abban, hogy saját maguk értelmezhessék és végrehajthassák a megszavazott EU-s törvényeket, ami veszélyes precedenst teremt.
  (Mert minden értelmezés kérdése, ha esetleg nem tudnánk. Pont mint a jogállamiság? Az Európai Tanács egyébként hivatalosan azt a célt szolgálja, hogy jogszabályokat fogadjon el és összehangolja az uniós szakpolitikákat, tehát nem egészen tiszta, milyen határt léptek most át.)

Soros azzal az üzenettel zárja az írását, hogy ő mindössze annyit tud tenni az ügyben, hogy gondoskodó szellemi vezetőként (bár senki nem választotta meg semmilyen vezetőnek) cikkén keresztül kifejezi azok felháborodását, akik hittek az EU-ban mint az Európai értékek védelmezőjében.

Ehhez az EU saját maga által megfogalmazott alapelvei közül érdemes megnézni például ezt:

„a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló, belső határok nélküli térséget biztosít”

és elgondolkodni azon, hogy a tagállamokra ráérőltetett, azok szabadságát korlátozó, biztonságát veszélybe helyező döntések hogyan képviselnék az alapvető európai értékeket.