1953. november 25-én a magyar labdarúgó-válogatott 6–3-ra győzött a londoni Wembley Stadionban. A legendás győzelem napja egyben a magyar labdarúgás napja is 1993 óta, a meccset pedig az évszázad mérkőzésének nevezik.

Az eredmény és maga a mérkőzés az egész világ sportéletét felrázta, az első nem angolszász válogatott volt a magyar, amely nyerni tudott Anglia ellen idegenben. Ezt még a hazai közönség is megtapsolta, maradandót alkotott a magyar válogatott, az Aranycsapat.

Rögtön az első percben Hidegkuti vezetést szerzett, ezután még Sewell egyenlített a 14. percben. A következő negyedórában szinte eldőlt a meccs, előbb ismét Hidegkuti, utána pedig Puskás volt kétszer eredményes. Puskás első gólja talán a legemlékezetesebb találat volt a meccsen, nem lehet megunni!

Mortensen a 38. percben szépített, 4–2-es magyar vezetéssel vonultak a csapatok a félidőre.

A második játékrész első nyolc percében további két magyar gól született, előbb Bozsik, utána Hidegkuti volt eredményes. Alig pár perccel később Ramsey tizenegyesből szépített, ezzel beállította a 6–3-as végeredményt.

Tavasszal az angolok revansot szerettek volna venni, de a Népstadionban 7–1-re nyert a magyar csapat, ez azóta is az angol válogatott legnagyobb arányú veresége.

A magyar válogatott 1954-ben elérhetett volna egy nagyobb sikert is, de a vébé döntőjében "csak" a második hely jött össze, ami akkor kudarcnak számított. Hogy pontosan mióta hanyatlik a magyar foci, azt nehéz lenne megmondani, de vannak, akik szerint már azóta. Remélhetőleg a gödör mélye már megvolt, és a jövőben lesz még olyan magyar labdarúgó-válogatott, aki bárki ellen esélyesnek számít.