Az előző hétvégén sajnos úgy alakult, hogy nem tudtam kimenni a Kerületke meccsére, sőt eleve alig volt olyan mérkőzés, ami szóba jött. Adta magát ugyan a Vasas–Kaposvár, de így is sokáig vívódtam azon, hogy kimenjek-e. Bár tévés meccsről van szó, így akár otthon is megnézhettem volna a találkozót, de ez tipikusan az a helyzet volt, hogy vagy a helyszínen szórakoztatom magam ezzel, vagy hagyom az egészet. Szerencsére végül az előbbi mellett döntöttem, és milyen jól!

A Vasas a Fáy utcai stadion építési munkálatai miatt Újpesten játssza hazai mérkőzéseit. A Szuszába lényegében hazajárok, most sikerült mégis késnem egy jó tíz percet. Nem maradtam le semmiről így sem, és legalább sor sem volt a büfében.

Furcsa volt látni ezt a stadiont ilyen kevés nézővel. A B terasz meg sem volt nyitva (persze a közvetítésben pont ez látszik, bravúros megoldás), a két kapu mögött pedig viszonylag kevesen voltak. A kaposváriakat ettől még respektálom, ők vasárnap este eljöttek nagyjából harmincan ezért a meccsért, ez igen!

Az A teraszon végül a Megyeri úthoz közelebbi oldalon foglaltam helyet, ott voltak többen, ott vártam a beszólásokat is. Sőt, itt kellett volna helyet foglalnia a leghíresebb Vasas-szurkolónak, Schiffer Andrásnak is. Sajnos nem találtam meg, valószínűleg azért, mert nem is volt kint, bár most még nem volt olyan hideg, hogy a híres és látványos "Lotto" márkájú kabátjában legyen.

Celebeket így is találtam, ott volt a lelátón például Nebojsa Vignjevic, az Újpest vezetőedzője. A pálya is tele volt exújpestiekkel, a Vasasnál Vaskó és Balajti, míg a Kaposvárnál Rajczi Péter. A kispadokon is érdekes arcokat találhattunk, hazai oldalon Kiss Károly edzőpápa, míg a vendégeknél Waltner Róbert vezette harcra fiait.

A Vasas a 32. percben megszerezte a vezetést, mindezt úgy, hogy előtte több nagy helyzetet is kihagyott a Kraczi. A gól előtt már kezdtek kikészülni a hazai szurkolók, jó kis bírózásokat jegyezhettem fel.

– ez volt az egyik kedvencem, de jók voltak a gúnyos tapsok is egy-egy egészen elképesztően rossz megoldás után.

A hosszabbításban Bognár játékvezető kiállította Ádám Martint, vitatható helyzetben. Ezután nem nehéz elképzelni, milyen körülmények között vonultak az öltözőbe a csapatok, többen is ütötték-verték a játékoskijáró tetejét. Mellettem egy bácsi csak ennyit mondott:

Érdekes volt, hogy a szünetben három különböző társaságban is emlegették Solymosit, mint olyan bírót, aki gyűlöli a Vasast. Ez nyilván úgy került elő, hogy Bognár is Vasas-ellenes, különben nem vezetné így a meccset, ugye. Fokozta a röhejesség érzését, amikor a büfében mögöttem arról beszéltek, hogy bezzeg régen milyen jó volt, minden csapatnak volt politikai hátszele, de most már a Vasasnak nincs.

– zárta a monológot a bácsi, én pedig keserédesen mosolyogtam ezen, mert bizony volt ebben igazság.

A második félidő elején az emberelőnye ellenére bekapott egy újabb gólt a Kaposvár, nagy volt az öröm a lelátón. Nem sokáig...

A Kaposvár két perc alatt kiegyenlített, ezt követően teljesen szétesett a játék a pályán. Sok volt a szabálytalanság, egy kaposvári ki is állíttatta magát. Közben mögöttem így értékelték a helyzetet:

Hát nem tudom, milyen szakmai titok ez, amit most fejtettek meg a többiek, de mindenesetre érdekes.

A bírózások ezután sem maradtak el, ezeket a következő mondatban tudnám a legjobban összefoglalni:

A hajrára átvette (vagy vissza?) az irányítást a Rákóczi, több veszélyes, gyors támadást is vezettek. Említettem már, hogy Rajczi végig a pályán volt, ennek néhány Vasas-szurkoló is örült, az egyik támadásnál például megjegyezték, hogy ő úgysem tud elfutni. Volt, amikor mégis sikerült a korábbi újpesti csatárnak meglódulnia, ezt így kommentálták:

Végül nem esett már gól, a Vasas szurkolói egyáltalán nem voltak elégedettek, ami érthető, hiszen a feljutásra pályázó csapat csak a hatodik.

Jó hangulatú, fordulatos meccs volt, megérte kimenni még úgyis, hogy a tévé adta a mérkőzést.