Annyi szebb és jobb párosítás lehetett volna. Most viszont itt van ez portugál - francia finálé, nézem innen, nézem onnan, de egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni.

Lehet, hogy bennem van a hiba, hogy az elmúlt hetekben nem láttam egy David Trezeguet-t, egy Zidant,  hogy egy Michel Platinit már ne is említsek. A másik oldalon pedig már egy szürke Nuno Gomes-nek, sőt egy hat évig levezető, de még akkor is erős Luís Figonak is tudnék örülni. Nem a nosztalgia beszél belőlem, hanem a mutatott játék az oka elkeseredettségemnek.  

Azonban most a portugálok ott lesznek és játszanak - ha akarnak egyáltalán - vasárnap este a hajrámenő franciákkal, akiknél Griezmann a 2016-os Platini. De akik látták játszani az igazit, azok azért tudják, hogy ez most egy másik csapat. Amelyik persze simán Európa-bajnok lehet, mert az enervált németeket azért bedarálták.  

Azonban halkan állapítsuk meg, ha a portugálok ott vannak a döntőben, akkor talán mi is ott lehetnénk! Pedig ne feledjük, az Európa-bajnokság előtt körberöhögték azt, aki azt merte mondani, hogy van esélye a a magyar válogatottnak, Izlandnak vagy Walesnek eljutni a döntőig. 

Azonban voltak meseszerű elemei ennek az Európa-bajnokságnak.

De legyünk reálisak, sutba a szurkolói énnel. Ha mi nem is, de Horvátország miért játszott azon az egy meccsen olyan gyámoltalanul? Hol vannak a tanító olaszok, a feltörekvő lengyelek, a hegemóniát építő Spanyolország legjobbjai? Mondd, ó Uram, hol estek el?   

Döntőbe jutott az a portugál válogatott, amelyik csak akkor nyer meccset, ha már lefújták a rendes játékidőt, esetleg akkor, ha Ronaldo legyőzve egész évadnyi fáradtságát, képes három méternél magasabbra ugorni! Mert Nani (Luís Carlos Almeida da Cunha), a könnycseppes Ricardo Quaresma és az ifjú titán - az Eb végére lassan hét évet öregedő - Renato Sanches nem győzött meg. A színtelen-szagtalan szövetségi kapitányról, Fernando Santos-ról már nem is beszélve. 

Elnézést kérek azoktól, akik úgy aludtak el az elmúlt években, hogy 2016-ban Portugália - Franciaország döntőt akarnak látni a labdarúgó Európa-bajnokságon. De higgyék el, hogy Önök vannak kisebbségben. Továbbá azok is, akik Portugália - Németország vagy esetleg Franciaország - Wales döntőt vártak az Eb-n. 

Nem lehetséges, hogy most alszunk egyet és vasárnapra egy remek Németország - Horvátország döntőre ébredünk? Vagy, ha az ágaktól eltekintünk, akkor egy olasz - spanyolra?  

Ki maradt? Inkább mi. A realitás, a futballfegyelem, a taktika és némi szerencse maradt, amiért vért kell pisálni a pályán. Azért Antoine Griezmann és Cristiano Ronaldo is ott van.

Annyit legalább kérhetek, hogy Portugália ne büntetőpárbaj után legyen Európa-bajnok? Akkor inkább nyerjenek a franciák, akik mindig csak otthon hódítanak (1984, 1998). Vagy majdnem otthon (2000).