Hadtörténelmünk legnagyobb embervesztesége a II. világháborúban, 1943-ban a 2. magyar hadsereg elleni szovjet támadással következett be. A német parancsra kivezényelt 200 ezer magyar katona és a leváltásukra érkező 50 ezer bajtársuk a -40 fokos orosz télben próbálta tartani állásaikat. Mindezt hiányos fegyverzettel és nyári ruházatban tették, megfelelő élelmezés és ellátás nélkül.

A szovjetek áttörése után a hadszíntéren lévő magyar csapatok szétszakadtak, több tízezren meghaltak a harcokban, hadifogságba kerültek, vagy megfagytak, éhen haltak a visszavonuláskor. Egyes becslések szerint mindössze 3-4 ezren tértek haza az ütközetekből és a hadifogoly-táborokból.