1958-ban épp ezen a napon végezték ki a kommunista vezetők Nagy Imre miniszterelnököt, aki ahelyett, hogy beállt volna a keményvonalasok sorába, mindig is inkább a reformpolitika híve volt. Ez volt az egyik oka annak, hogy az 1956-os tüntetések ügye mellé állt.

Fotó: MTI Fotóbank

A diáktüntetések hamar átcsaptak nyílt forradalomba, a szovjetek magyarországi bábkormánya pedig nem tudott mit kezdeni az eseményekkel. Nagy Imre a nemzet mellé állt a hatalom ellenében.

Fotó: MTI Fotóbank

A katasztrofális következményeket ismerjük: mintegy 200 000 szovjet katona vonult be Magyarországra, és november negyedikén brutálisan véget vetettek a forradalomnak. Nagy Imre hiába könyörgött az ENSZ-nek, miután a Nyugat sorsára hagyta Magyarországot. Nem jött segítség. Nagy Imrét elárulták, elfogták, majd kivégezték. Névtelen sírba helyezték holttestét, arccal lefelé.

Fotó: MTI Fotóbank

31 évvel később azonban rehabilitálták őt, a 1956-os forradalom négy másik mártírjával, Gimes Miklóssal, Losonczy Gézával, Maléter Pállal és Szilágyi Józseffel együtt. Az október 23-a és november 10-e között meggyilkolt több mint 2500 magyart egy üres, hatodik koporsó szimbolizálta.

Fotó: MTI Fotóbank

A Hősök terére több tízezer magyar vonult ki a gyászszertartás alkalmából. Pontosan tudta mindenki, a szovjet vezetés is, hogy a magyaroknak elegük volt az elnyomásból. Nem azt akarják, hogy külföldről szabják meg nekik az életet, hanem ők akarják eldönteni, merre tovább. Ezt szimbolizálta és szimbolizálja azóta is Orbán Viktor beszéde: hogy ne kelljen még egyszer eltemetni a történelmünket egy koporsóba azért, mert néhány hatalmaskodó bürokrata ezt kívánja.

Fotó: MTI Fotóbank