Korábban Jeszenszky Zsolt kiváló sorozatot írt arról, miért szavaznak egyes társadalmi rétegek túlnyomó többségben a kormánypártokra, és ennek a cigányságról szóló részében tökéletesen összefoglalta azt a jelenséget, hogy lassan a legszegényebb vidéki rétegnek is jobb a valóságérzékelése, mint a természettől elszakadt, a média kreált világában vergődő bel-pesti értelmiségieknek.

Nem szeretném újra leírni, amit ő megfogalmazott, viszont kiegészíteném néhány kemény statisztikával.

A korábban mélyszegénységben élő cigány családok fele ma már nem napról napra él

Pontosabban 2018-ban már csak 43,4 százalékuk élt „súlyos anyagi deprivációban” a korábbi, 2013-as 78,1 százalék helyett, ami azt jelenti, hogy a szegénységet kísérő kilenc faktorból legalább négy jellemző rá.

Azon személyekre vonatkozik az anyagi depriváció, akikre az alábbi kilenc problémából legalább három jellemző:

1. hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralékuk van;
2. a lakás megfelelő fűtésének hiánya;
3. váratlan kiadások fedezetének hiánya;
4. kétnaponta hús, hal vagy azzal egyenértékű tápanyag fogyasztásának hiánya;
5. évi egyhetes, nem otthon töltött üdülés hiánya,
6. anyagi okból nem rendelkeznek személygépkocsival;
7. anyagi okból nem rendelkeznek mosógéppel;
8. anyagi okból nem rendelkeznek színes televízióval;
9. anyagi okból nem rendelkeznek telefonnal.

Tegyük hozzá: mindezt úgy, hogy a kormány az elmúlt 10 évben nem a családi pótlék emelésével könnyítette meg a családosok dolgát, hanem adókedvezménnyel és munkahelyteremtéssel.

Egye több roma munkavállaló bére van a medián kereset környékén vagy a felett

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitetteket egyébként a KSH többféleképpen is méri, a fent vázoltak mellett nézik a relatív jövedelmi szegénységet, vagyis azt, hogy hányan tengődnek az egy főre vetített medián kereset 60 százalékánál kevesebből.

Ebben a kategóriában is látványosan javult a helyzet, hiszen míg korábban a cigány családok 67,9 százalékának volt a medián keresetnél jelentősen kevesebb bevétele, addig ma már csak a 38,4 százalékukról mondható el ez.

Ezt azonban azért nem érdemes nézni, mert ha a medián kereset egy országban eleve vállalhatatlanul kevés, akkor nemcsak az annál 40-60 százalékkal kevesebbet keresők élnek mélyszegénységben, hanem jóval nagyobb tömeg.

(Bangladesben a medián kereset dupláját hazavivők nem élnek jól, Svájcban viszont a medián felét keresők is még viszonylagos jólétben élhetnek.)

Egyre kevesebb cigány gyerek él olyan családban, ahol senki sem dolgozik

Az utolsó kategória a munkaaktivitást méri, viszont ebben a számban nemcsak a munkanélküliek vannak benne, hanem az alacsony munkaintenzitásúak is – az éves munkaidejük kevesebb mint ötödét ledolgozó munkavállalók –, illetve mindenki, akik ilyen emberekkel él egy háztartásban.

Az ilyen családok száma is a negyedére csökkent az elmúlt évtizedben, ebből viszont nem derül ki egyértelműen sem az, hogy mennyit számít ebben a vidéki ipar felpörgetése, sem a közmunkaprogramokban foglalkoztatottak száma.

Mindenesetre az, hogy ma már csak a cigányok hetede él olyan családban, ahol egyetlen ember sem dolgozik, szintén sokatmondó, még akkor is, ha ezek egy része közmunkás.

Mit tud ezzel szemben az ellenzék felmutatni?

Rövid leszek: „Roma Lives Matter” feliratú táblát lóbáló Katkát és Annát, valamint egy Bíró Lászlót, akinek a pártja pár éve még deportálta volna őket.

Úgyhogy nem kell meglepődni, hogy a cigányság nem szavaz az ellenzékre.

(Fotó: Hetek/ATV.hu)