Április nyolcadika óta áll a bál a Jobbikban. A Vona Gábor „lemondása” után hagyott űrt Toroczkai László és Dúró Dóra kívánta betölteni, de a gyanús körülmények között lezajlott tisztújítás – és az azt megelőző kampány – végül Sneider Tamást hozta ki győztesnek, így ő lett az elnök, míg Gyöngyösi Márton lett az elnökhelyettes.

Ez a gyakorlatban két dolgot jelent. Egyrészt, hogy a Vona Gábor által képviselt – néppártosodásnak aposztrofált – baloldali fordulatot erőlteti továbbra is a párt a csúfos áprilisi bukás ellenére. Másrészt pedig, hogy a pártvezetés ellentmondást nem tűrően leszámol mindazokkal, akik Toroczkai irányvonalához húztak. Így történt Dúró Dórával is, akit kedden kizártak a Jobbik frakciójából.

A pártvezetés ámokfutását egyre nehezebb összeegyeztetni a párt még megmaradt szimpatizánsaival, és most egy újabb, igen erős kritikát kapott a Jobbik. Pongrátz András ugyanis Toroczkai Lászlóval közös közleményében esküszegés miatt felszólítja Gyöngyösi Mártont és Mirkóczki Ádámot, hogy mondjanak le mandátumukról. A közös közleményt Toroczkai László közösségi oldalán osztotta meg:

Pongrátz Gergely öt fivérével együtt (köztük Andrással) fegyverrel harcolt a szovjet megszállók ellen a budapesti Corvin közben, gyakorlatilag egytől egyig az 1956-os forradalom legendás szabadságharcosainak számítanak.

Pongrátz Gergely jobboldali, antikommunista elveit élete végéig vallotta, és a Jobbik számára különösen nagy szimbolikus jelentőséggel bír a személye (vagy már csak bírt?), hiszen ő volt a párt egyik alapító tagja. A Jobbik 2012-ben egy érdemkeresztet is elnevezett az ’56-os hősről, amelyet minden évben annak ítélnek oda, aki „a maga területén kimagasló teljesítményt nyújtott az összmagyarság ügyében”.

Ezt figyelembe véve nagyon sokat elárul a Jobbik „néppárti” politikájáról az, hogy immár Pongrátz András sem tud erkölcsi közösséget vállalni a párttal.