Júdás-jelleméről főpolgármesterré választásának második évfordulóján írtunk, amit a választóival szemben tanúsított magatartása mutatott be leginkább.

Most vessünk egy pillantást arra, hogyan bánt el azokkal az MSZP-s elvtársaival, akiknek a csapatába bejelentkezett, hogy főpolgármester legyen. A 2018-as bukás után pedig arra, hogy a szocialistákkal a háttérben a legfelső polcra, a kormányrúdhoz készülődhessen.

Miközben az intenzív bajuszhúzogatás közepette kijelentette, hogy csak akkor lép vissza, ha elüti a villamos, valójában már nagyon is arról gondolkodott, hogy bedobja a törülközőt. Ám nem lenne ő Karácsony, ha belső vívódását – amúgy tisztességes emberhez illően – időben megosztotta volna azokkal, akik jóvoltából egyáltalán elindulhatott ezen a pályán.

Az MSZP-ben nagyon zokon vették, hogy a főpolgármester anélkül döntött e nagy jelentőségű ügyben, hogy konzultált volna velük. A párt társelnöke, Kunhalmi Ágnes így búsongott az ATV-ben: „A visszalépés előtti napon hívott össze bennünket. Közölte a döntését, hogy ő ezt eldöntötte. Néztünk egymásra, s akkor mondtam neki, hogy biztos vagy te ebben?” A főpolgi még erről a bejelentésről sem tudott tisztességes tájékoztatást adni. Karácsony ugyanis azt mondta a nyilvánosságnak, hogy egyeztetett erről a szocialistákkal. Erre Kunhalmi a következőképpen reagált: „Mit jelent az egyeztetés? Még mielőtt kiállok a sajtó nyilvánossága elé sajtótájékoztatóra, szólok azoknak, akik egyébként támogatták, és kampányoltak vele hónapokig, és építettek egy politikát évekig, vagy tényként közlöm azt, hogy ezt én eldöntöttem. Ez utóbbi történt.” Karácsony tehát előzetesen egy kukkot sem szólt azoknak, akiknek a támogatásával egyáltalán elindulhatott vágyott célja felé.

Mi több, még a vágyott célját is a legcifrább hazugságokkal igyekezte elérni. Egyebek mellett azzal áltatta a választókat, hogy nagy dolgok kapujában állnak, amikor a demokrácia ünnepén dönthetnek a közös miniszterelnök-jelöltről. Arról, ugye, hogy egy esetleges győzelem esetén ki vezesse az új kormányt.

Pedig hát ez sem így van. Aki az előválasztást megnyeri, az legfeljebb listavezető lehet. A miniszterelnök személyéről azok döntenek, akik a legtöbb képviselőt tudják felvonultatni maguk mögött. Ez a baloldalon nem más, mint a DK és – Jakab kirostálásával – a meggyengült Jobbik.

Mint a baloldallal rokonszenvező Bod Péter Ákos volt jegybankelnök vagy Ungváry Rudolf baloldali publicista alá is húzta: Magyarországon nincsen közvetlen miniszterelnök-választás. Az a mintegy 110 képviselő dönti majd el a kormányfő személyét, aki a parlamentben a jelölt mögött áll. Azaz akire Gyurcsány rámutat. Karácsonyra már biztosan nem mutat rá. És a győztes is csak addig lesz miniszterelnök, amíg a képviselők többsége támogatja.

Karácsony Gergely városházi erejét egyébiránt nagyon megtépázta túlméretes egója és példátlan jellemtelensége. Láng Zsolt, a fővárosi ellenzék fideszes frakcióvezetője ezt így foglalta össze a Hír TV-ben: „Láthatóan már nem is érdekli őket, hogy mit mond a főnökük, a főpolgármester. Egyre súlytalanabb lesz. A baloldali DK-s többség egyre jobban fog mindenbe beletenyerelni a fővárosban. Így nagyon nehéz lesz neki dolgoznia.”

Azonban még az sincs kizárva, hogy a többség megunja tehetetlenségét, és egyszerűen megvonja tőle a bizalmat. A jövő évi költségvetés el nem fogadása például kiváló alkalmat kínál erre.

Nem tudom, önök hogy vannak vele, a magam részéről nagyon is el tudnék képzelni egy új főpolgármester-választást.

Bárki legyen is Karácsony utódja, az övénél rosszabb teljesítményt ugyanis egyszerűen képtelenség felmutatni.