Ismert, hogy a szavazás napján, 2018. április 8-án délben ugyanis kiállt a nyilvánosság elé, és a következőket üzente Áder Jánosnak: „Meg ne próbálkozzon azzal, hogy ha Orbán Viktor elveszíti a parlamenti többségét, (...) mégis őt bízza meg a kormányalakítással, hiszen pontosan tudjuk, hogy nincs olyan ellenzéki párt, amely ezzel a bandával, a Fidesszel kormányozni akarna.” Az eredmény ismert. A szánalmas Karácsony duzzadó egóból és a helyzet teljes félreismeréséből fakadó véleménye valóban nem érdemel többet egy szánakozó mosolynál. Sokak szerint, egy jiddis eredetű kifejezéssel élve, elpénecolta az eredményt, magyarán elrontotta, tönkretette, elkiabálta a választás megnyerését.

Tény, ami tény, kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni. A genderizmusban hempergő liberálkomcsik azonban mindig is szerették megerőszakolni a természeti törvényeket. Most sincs ez másképp.

Molnár Gyula mérhetetlen szürkeállománnyal a fejében most azt agyalta ki, hogy egy Alaptörvény-módosítási beadvány révén rövid időre megpróbálja elhalasztani a köztársasági elnök megválasztását. Éppen annyi időre, ami elég ahhoz, hogy a szerinte a gyurcsányisták által megnyert választás után az új koalíciónak legyen joga köztársasági elnököt állítani, nehogy már a Fidesz – őt idézem – be tudja betonozni a következő öt évre pártkatonáját. Fölvetéséhez hozzáfűzte zsigerből jövő rosszindulatú, aljas gondolatait is: „Megértjük, hogy a Fidesz és az elmúlt tíz évben milliárdossá váló fideszes bűnözők szeretnék bebiztosítani magukat, hogy a kormányváltás után nem kell majd börtönbe menniük, mert elnöki kegyelmet kaphatnak.”

Ilyen méltatlan kommentárt csak egy DK-s politikus képes megfogalmazni. Mondom ezt azért, mert a köztársasági elnök megválasztásának – mint mindennek – törvényes rendje van. Áder Jánost 2012 márciusában választották meg, és 2012 májusában lépett hivatalba. Mivel két ciklusnál nem tölthet többet a hivatalában, az Alaptörvény által elrendelt időben meg kell történnie az utód, – az eddigi hírek szerint – Trócsányi László megválasztásának. Bár ha meggondoljuk, hogy Orbán Viktor nem kíván ezzel a kérdéssel január előtt foglalkozni, akkor jobb, ha még erre a hírre is alszunk néhányat.

Molnár Gyula azonban nem fér a bőrébe. Talán a kampányhoz szükséges feltűnési viszketegségből, talán azért, hogy leendő politikai pozíciója minél erősebb legyen a közvélemény szerint a háttérből Gyurcsány irányította leendő kormánygépezetben, föleresztette az Alaptörvény-módosítás léggömbjét. Hiszen tudja ő jól, hogy ennek semmi más értelme nincs, mint az üres villogás a nyilvánosság előtt. Melyik az a politikai erő ugyanis, amelyik az ország első közjogi méltóságának megválasztási jogát átengedné a politikai ellenfelének csak azért, mert szerintük majd az ellenfél nyeri meg a választást. Az Alaptörvény-módosításról ugyanis a kormánykoalíciónak kell döntenie kétharmaddal... Annyi az akadály a módosító javaslat előtt, mint égen a csillag.

Korábban kellett volna ehhez fölkelni, kedves Molnár Gyula, nem kellett volna például 2018-ban súlyos vereséget szenvedni a választáson. Akkor most a baloldalnak állna a zászló, az Alaptörvény szerint a szivárványkoalíció jelölhetné a köztársasági elnököt, s jót röhögne azon, ha a Fidesz olyan javaslatot nyújtana be, mint most Molnár méltóztatott.

Javaslom azonban, hogy nézzük a dolog jó oldalát. Emlékezzünk Karácsony 2018-as nagyképű sajtótájékoztatójára, ahol nagyszájúságával eleve elpénecolta a sikert.

Ne zárjuk ki, hogy Molnár Gyula ezúttal ugyanúgy cselekedett...