Nehéz kérdések. Mártha Imre Floridai apartmanja, szerénynek korántsem mondható hegyvidéki házikója, Steinway zongorája, angol telivérje miatt valószínűleg kiérdemelte a bevezetőben említett – manapság becsületsértésként emlegetett – státuszt. A Zuglót dirigáló Horváth Csaba budai hajléka a pálmafás medence ellenére is kétségeket ébreszt a „luxus” minősítés jogos használatát illetően, hiszen ez a jelző eddig kizárólag a jobboldalhoz köthető gazdagok számára volt kibérelve.

Az igazi, tőről metszett oligarcha egyik elmaradhatatlan ismertetőjegye – mint ezt a független, objektív sajtó útmutatásaiból már tudjuk –, hogy fideszes. Baloldali oligarchák nem léteznek, csak az első, felületes pillantásra tűnik gazdagnak egy szoci vagy DK-s. Földi javaik a rák ellenszere vagy a tengeri planktonból előállított bélszín feltalálásából származnak. Még véletlenül sem abból, hogy mindig jókor voltak, jó helyen.

A karlendítéssel is hasonló a helyzet, valamirevaló, jobbról balra igazodott politikus a kisujját sem mozdítja, nemhogy az egész karját. Így legalább senkiben sem ébred elfogadhatatlan, germániai gyökerekre visszavezethető képzettársítás. Új barátok, régi karlendítései nem is igaziak, puszta álcázásként vetették be őket. Ők már régen sem úgy gondolták, azóta vezényszóra megváltoztak.

Az arcukon elterülő huncut mosoly, a hónaljuk alól kilógó sarló és kalapács mindent megmagyaráz.