A fiatalok apolitikus testtartása talán már a múlté. Gondoljunk csak a FreeSZFE-mozgalomra, vagy éppen a tanári fizetések miatt tüntető gimnazistákra, vagy a Megafon lelkes fiataljaira. Egyre többször bizonyítják be, hogy igenis jelen vannak, érdekli őket az, ami körülveszi őket. Nem titok ugyanis, hogy a szerkesztőségben is van jó pár Z-generációs kolléga, így ha akarnék, sem mernék mást állítani. Engem viszont inkább az érdekel, hogy a politikával nem szakmai szinten foglalkozó srácok mégis milyen mélységig jutnak a témában.

Első blikkre ijesztő:

Az utóbbi években teljesen átalakultak az információhoz jutás módjai, amelyről már sokan írtak, tömkelegével jelentek meg a szakkönyvek, esszék, futurisztikus jövőképet felvázoló tanulmányok ez ügyben. Találóan digitális bennszülötteknek nevezik azokat, akiknek az internet világa már születésük óta a rendelkezésükre áll. Vizsgálták, hogyan hat mindez a szociális kapcsolataikra, az egzisztenciális törekvéseikre, de még a klasszikus marketinget alkalmazók is eleget törték a fejüket, hogy mégis miképp tudnának hatni az új generációra, ugyanis az igényeik hatalmas eltérést mutattak a korosabbakéhoz képest. Adott tehát egy totális újratervezés, amiben minduntalan új testtartások felvétele szükséges, különben hamar a sikertelenség kapujában találjuk magunkat. Jól tudják ezt a nagy cégek is, akik mindig a legfrissebb audiovizuális és ideológiai trendekre felülve hozzák létre önmagukat újra és újra különböző csomagolásban.

De hogy jön ez ide?

A fent említett változások azonban nem csak a szokásaink átalakulását hozták el, hanem sajnos azok mélységeit is érintették. Nem csupán máshogy emeljük a szánkhoz a kanalat, hanem a kanál helyett egy teljesen új evőeszközt használunk, mondjuk egy olyat, amire csak a gyorsan megemészthető, a szervezetbe könnyebben bejuttatható készételek férnek fel.

Hát ez történt a politikával is.

Ha a szüleinkre, nagyszüleinkre gondolunk és a politikafogyasztási szokásaikra, akkor azonnal eszünkbe jut az esti Híradó, aminek szinte szertartásszerű szerepe van a mindennapjaikban. Mindemellett rendszeresen nézik a parlament élő közvetítéseit (akár hosszú órákon keresztül) és kedvenc csemegéiknek a politikai vita/beszélgetős műsorokat tartják. Mégis ők kapják meg legtöbbször az „agymosott” jelzőt. Méghozzá pont a fiataloktól.

Ezzel szemben mit tesznek ők, a „jövő hangjai”?

A számukra kedvenc portálról tájékozódnak csak és kizárólag. Minden más ettől eltérő narratívát propagandának, vagy egyszerűen hazugságnak neveznek, a Facebook által létrejött véleménybuborékjuk pedig rendszerint tesz is arról, hogy ez véletlenül se változzon. Ennél azonban van sokkal rosszabb, amikor Tik-Tok-os, vagy Youtube-os véleményvezéreken, „példaképeken” keresztül fogyasztják a politikát. Itt már annyira sok szubjektív szűrőn ment át az információ, hogy az ismerősség és a bizalom érzete közben az agyunk egyszerűen egy az egyben bólogat az adott narratívára, és kritikátlanul magáévá teszi azt. Vagyis mi történik? Egyre inkább eltávolodunk az adott információ valóságától.