A szolgálólány meséjének első évada egy izgalmas, ám elborzasztó, disztópikus világot mutatott be. Az egykori Amerikai Egyesült Államok helyén jött létre Gileád Köztársaság. A rendszer, ahol torz fundamentalizmus uralkodik, a környezeti katasztrófák által fenyegetett és zuhanó születési számokat mutató adatok miatt jött létre. Gileád militarizált formában tűzi zászlajára a „visszatérést a hagyományos értékekhez” jelszót.

A sorozat alapját Margaret Atwood regénye adta, viszont ez az alapanyag csak az első évadot tette ki. A készítők azonban igazi aranybányát láttak benne, ami tökéletes táptalajt adott a feminista mozgalmaknak és a női egyenjogúságért harcoló aktivistáknak.

Az HBO sorozata ugyanis fogta a regényt és – bár teljes mértékben rá hivatkozik – kiszínezte azt. A második évadtól megjelentek például a kiemelt leszbikusok. Offglen alakja sokkal, de sokkal jobban kidolgozott a sorozatban, mint a könyvben, ahol olyan sok jelentősége nincs is. A sorozatban Alexis Bledel játssza Offglent, aki egy kulcsfontosságú karakter. Ráadásul külön hangsúlya van annak, hogy leszbikus, és hogy ezért mivel büntetik. Sőt, tulajdonképpen ő ágyazza meg a folytatás lehetőségét is. Ő az, aki a Mayday, azaz a lázadók létezését a főszereplőnő, Offred tudomására hozza, és ő az, akinek a szemén keresztül talán a rendszer legborzalmasabb pillanatait is megéljük. Ez a könyvből például teljesen kimaradt.

Az ő karakterének már az első évadban megágyaznak, hogy aztán a folytatásban szemtanúi lehessünk, ahogy a befogadó és „színes” Kanadában újra találkozik feleségével és közös fiúkkal. A sorozat provokál a menekültkérdésben, továbbá provokálja az LMBTQ-közösség tagjait és a feministákat.

A szolgálólány meséjének legújabb évadáról már üvölt az erőlködés.

– hangzik el Offred monológja. Ennél uszítóbb, gyűlölködőbb, lázítóbb beszéd még nem hangzott el a sorozatban, ráadásul a regényben nincs is benne. Abban a regényben, amin elvileg alapul a történet. Láttunk már persze olyat, hogy kibővítették az alapanyagot (lásd: Trónok harca), de általában nem arattak nagy sikert az elszabadult forgatókönyvírók.

A szolgálólány meséjében azonban ez teljesen direkt módon történt. Egy tökéletes alapot adtak az uszításra, amire hamar rá is ugrottak a balliberális érzelműek Amerikában és hazánkban is.

Amint megjelent a sorozat, rögtön össze is hasonlították azt hazánkkal, a kormány családpolitikájával, totálisan kiforgatva annak értelmét. Elkezdték azokat a nőket a sorozatban megjelenő szolgálólányokhoz hasonlítani, akik szülnek és a karrier helyett inkább a családnak szentelik az életüket. Pedig bárki láthatja: elég nagy különbség van Gileád és hazánk helyzete között – például Magyarországon még mindig lehet választani a karrier és a család között, sőt a kettőt lehet egyszerre is építeni.

Amerikában szintén egyértelmű Trump-ellenes hadjárat lett a sorozatból. A szolgálólány meséje pedig hirtelen az abortuszt támogatók fő hivatkozási felülete lett.

A probléma csak az, hogy túl feltűnően csinálják. A harmadik évadban minden felépített történetszál a háttérbe kerül, a középpontban a férfiak gonoszsága és a nők elnyomása áll. A gyűlöletkeltő monológok kerültek előtérbe, az amúgy izgalmas mellékszálak gyakorlatilag eltűntek.

Sok „tájékozott” aktivista, „függetlenobjetív” újságíró pedig egyértelműen a valóságra asszociál a sorozatról, szerintük ugyanis „Saját világunkra ismerünk a szülőgépek sztorijában”. Pedig ez egy fikció! Mindenki lenyugodhat, egy kitalált történetről beszélünk. Egy olyan világot mutat be Margaret Atwood, amiben egy totálisan elferdült társadalom képe tárul elénk. Egyfajta elrettentésként szolgál, hogy mi történik, ha az embereket (legyen az férfi vagy nő) nem vesszük emberszámba.

Kár, hogy ezt sokan nem fogják fel. Sajnálatos, hogy egy alapvetően jó sorozatot ezzel a túltolt propagandával teljesen elrontottak.