Az egy-egy ország nemzetiségi arányait vizsgáló, térképekkel ellátott tanulmányok mintájára Márki-Zay mostanában a tahósági viszonyok jelenkori állapotáról szokott nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő színvonalú akadémiai előadásokat tartani. Statisztikai adatokkal alaposan körülbástyázott eszmefuttatásaiból jól kiolvasható, hogy az elmaradott magyar ugaron (vagyis vidéken, a szerk.) a 100 főre eső taplók, azaz bárdolatlan, műveletlen tuskók száma 199. Bezzeg a liberális szellemű nagyvárosokban – például Budapesten és más, felvilágosult ellenzéki fészkekben – ugyanez a szám alig éri el a kettő és felet.

Természetesen ezt nem hagyhatta szó nélkül az ellenzék Cicerója, és mintegy tompítandó a mellbevágó tényt, magyarázó szöveget mellékelt a számokhoz, azaz nem mindenki ostoba bunkó. „...ez ugyanolyan félreértés, kedves liberális barátaim, mint amikor a fideszesek azt állítják, hogy én a vidékieket bunkónak nevezem. Nem! Az, hogy vannak vidéken bunkók, az nem azt jelenti, hogy minden vidéki bunkó.„

Köszönjük szépen, ez aztán a világos beszéd. Márki-Zay úr gondolatmenetéből egyértelműen következik, hogy léteznek okos és buta (értsd, ostoba!), kicsi és nagy, vidéki és városi, és alighanem transzbunkók is. Azt, hogy ki, melyik kategóriába tartozik, azt természetesen ő maga dönti el. A jelek szerint nagyon otthonosan mozog a témában.