Mi van, ha éppen az LMBTQ-tagok nem ismerik a sokszínűséget?
Fábián Eszter
2022.08.03. 14:15
Nézőpont kérdése, ugyebár.
Demi Lovato énekesnő, (elnézést azaz énekes, mert hogy eddig ezt kérte) szóval a napokban bejelentette, hogy ő most már nem nembináris, hanem genderfluid.
A genderfluid kifejezést olyan emberre használják, aki eltérő időpontokban eltérő neműnek éli meg magát. A genderfluid ember megélt neme tehát idővel változik. Ez a változás történhet hosszú hónapok elteltével, vagy akár azonos napon belül. Egy genderfluid ember tehát lehet, hogy lányként kel fel, majd fiúként fekszik le.
A non bináris azaz nembináris nemi identitás (angolul: non-binary, röviden enby) gyűjtőfogalom a transznemű spektrum olyan nemi identitásaira, amelyek nem kizárólag férfi vagy női identitások, azaz ezen a kétpólusú (bináris) felosztáson kívül esnek.
Tehát, most hogy tisztáztuk ezeket a roppant fontos kérdéseket, folytathatjuk ott, hogy Demi azt nyilatkozta, azért váltott megint identitást, mert figyelj:
Idén már nőiesebbnek tartja magát, mint tavaly.
Hát ennek igazán nagyon örülök, nincs is szebb mikor egy nő rátalál a saját nőiségére, vagy egy férfi a férfiasságára.
Hát, hol is van itt a probléma, kérem?
Valamiért a magyarázat, vagyis az indok eléggé megcsapott. Elméláztam azon, hogy lassan kezdem megérteni a szivárványos zászló alá tartozók gondolkodását.
Vagyis: a probléma nem is a nemi identitások csillió-féle definíciójában van, hanem az emberi sokszínűség értelmezésében. Azaz, sokszor látom, hogy transznők attól, hogy átműttették magukat, meg magukba tolják a rengeteg hormont még nem lesznek igazán nők, mert a nőiség fogalma sokkal több annál mint egy nemiszerv, vagy egy jól felkent smink megléte.
Aztán persze ezt rendszerint kikérik maguknak, én viszont kezdek rájönni, hogy nem értik. Nem értik az a komplexitást, azt a sokszínűséget amit a nőiség szó magába foglal.
Ha én minden aktuális létállapotomra, vagy élethelyzetemre új definíciót aggatnék, az azt jelentené, hogy képtelen vagyok önmagamat sokrétűen értelmezni.
Vannak napok ugyanis, amikor egy melegítőfelső kapucnijába elbújva szelem az utcákat és leginkább arra vágyok, hogy nem hogy nőként, de épp emberként se vegyen észre város. Na, meg olyan is, amikor nőiességem teljében magassarkúban grasszálva a sarki hentestől a kocsi ablakán kihajoló sofőr bámészkodó szempárjaitól sem tudok éppen szabadulni. Mert hogy ilyen is van, meg olyan is, amikor ez egészen kellemes érzés, meg olyan is amikor épp nem.
Olyan is van, amikor egy a gyermekét mindennél jobban szerető nő egyedül marad és kénytelen egy személyben megfelelni szeretett babuskájának és önmaga legnagyobb terhére egyszerre próbál helyt állni, a férfi, illetve a női szerepekben is. Sok jó egyébként abból sem szokott kisülni, és baromi megterhelő is, de elég nagy számban előforduló pszichológiai jelenség ez.
Hogy ezek a nők A-héten csávónak definiálják-e magukat, B-héten meg nőnek?
Kötve hiszem.
Az élet annyiféle lehet ahányan csak létezünk ezen a földön. Hogy aztán néha kissé erőszakosak vagyunk, aztán meg szendék, hogy egy betegség hatására úgy érezzük veszítettünk a nőiségünkből, abból felépülve pedig a megtestesült Femme Fatale-nak érezzük magunkat, közel sem identitás zavar, sőt egyszerűen csak maga az élet. Az ő kihívásaival, nehézségeivel és sokféleségeivel együtt. Szörnyű diktatúra és korlát lenne, ha ezeket a szerepeket mindig valami szabályrendszer és definíció szerint kéne megélni.
Ugye? Talán egészen máshol kezdődik a beszűkültség, mint azt sokan hiszik.
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
