Molnár Áron, aki nem noÁr, mert az a mozgalom neve, egy kommunikációs zseni. Egy újító, egy valódi reformer. Mit reformer, már inkább forradalmi figurája a magyar közéletnek (csak valaki vegye már meg 17 000 forintért azt csodapulcsit a webshopból)! Juhászpéteri magasságokban jár és semmi nem állíthatja meg.

Ő felismerte és kimondta, amit kevesen mertek: nyomtatni kell!

Inspirációt merített Luther Márton wittenbergi tetteiből és megalkotta a noÁros szamizdatot, hogy majd azzal felvilágosítja az embereket.

Én viszont egyre inkább úgy érzem, hogy a történelem ismétli önmagát. Csak nem 1517-től, hanem 2017-től. Akkor már a vidéknek, ahol „köztudottan csak M1-et néznek az emberek”, már akartak ilyen szóróanyagot gyártani, hogy ott is megtudják az „igazságot”.

Ez már akkor is brutálisan ostoba dolog volt.

Egyrészt egy borzasztó nagy önámítás az egész baloldal részéről, hogy velük minden okés, ők a jók, csak az emberek ezt nem tudják és ezért nem szavaznak rájuk. Másrészt pedig tájékozatlan és arrogáns, a vidéken élőket végtelenül lenéző dolog volt ez, hiszen abból indul ki, hogy aki nem budapesti, vagy nem ellenzéki vezetésű városban él, az valamiféle barlangban él, ahova nem jutnak el a hírek.

Ez az a gondolkodásmód, ami öt éve nem változott. Ez cseppet sem meglepő, ahhoz ugyanis, hogy ez megváltozzon, ki kéne lépni a körúton kívüli világba.

(Nem értem, hogy miért nem próbálják ezt ki, Mérő Lászlónak is milyen jót tett, arról nem is beszélve, hogy a levegő is jobb!)