Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Publik Ligája: Bohár Dani vs. Apáti Bence

888.hu

2019.08.25. 20:08

Publik Ligája: Bohár Dani vs. Apáti Bence versenyez a „gender” témájában. Olvassátok el a publikat és véleményezzétek, hogy ki jusson tovább. A szavazásra 24 óra áll a rendelkezésetekre.

Bohár Dani (Hír Tv)

Lucy, a genderfluid

A genderfluid olyan ember, akinek a neme az idő folyamán változik kettő vagy akár több nemi identitás között. Az átalakulások közötti idő telhet évekbe, hónapokba, hetekbe, napokba, de akár módosulhat napszakonként is.

Lucy nő, mármint biológiailag nő, a társadalmi neme genderfluid, abból is az a fajta, aki másnak érzi magát reggel, délben meg este. Lucy nem egyedül tengeti hétköznapjait, van szerelme is Kylie személyében. Kylie androgün, vagyis a nemi identitása a nő és a férfi között van, vagy annak keveréke. Az androgün emberek valójában sokszor azt sem tudják, hogy fiúk-e vagy lányok, valami ilyesmi a helyzet Kylie-val is. Lehet, hogy pont emiatt jönnek ki ennyire jól Lucyval.

– Jó reggelt, drágám! – lágy hangon ébresztgeti Lucy Kylie-t egy keddi reggelen, megszokott ez a párnál, szinte minden nap így kezdődik. Kylie szeret sokáig aludni, Lucy korán kelő, emiatt nincs vita köztük.

– Szia szerelmem! – válaszol Kylie. Hogy aludtál? – folytatja.

– Köszönöm kérdésed, jól, de ami még ennél is érdekesebb, hogy ma férfiként ébredtem. Ritka eset ez Lucy életében, hiszen általában nőként szokta érni a napkelte.

A reggelinél ismét előkerül egy sarkalatos kérdés kettejük párkapcsolatában, amely a gyermek-örökbefogadás. Lucy mindenáron szeretne egy kis lurkót, Kylie viszont nem áll készen még rá.

– Pedig mi sokkal több szeretetet tudnánk adni neki, mint a legtöbb heteró pár! – vágja a genderfluid az androgün fejéhez. Lucy annyira berág párjára, hogy rávágja az ajtót és elviharzik otthonról.

Kedvenc kávézójában, a QueerBarban próbál meg lenyugodni a vita után.

– A szokásost Lucy? – kérdezi a pángender pincérnő vagy férfi, maradjunk a felszolgálónál, nehogy baj legyen belőle.

– Igen, de most a QueerLatte mellé kérek egy kólát is, tudod: Lávízláv – válaszolja Lucy.

A kávét szürcsölve, búslakodva Lucy egyszer csak megpillant egy férfit – legalábbis távolról annak tűnik – a bár másik végében. Hosszasan szemeznek, miután a férfi odaül Lucy asztalához.

– Colin vagyok, bigender.

A bigender azt jelenti, hogy valaki két nemmel rendelkezik, amelyek egyszerre is jelen lehetnek, de előfordul olyan eset is, hogy váltakoznak egymással. Beszélgetnek, beszélgetnek és minél többet teszik ezt Lucy egyre inkább alakul át vagy vissza nővé (emlékszünk férfiként ébredt). Colin ugyan bigender vagyis egyszer nőnek, máskor férfinak érzi magát, de most egyre inkább dominál benne a tesztoszteron. A hideg kóla sem hűti le a köztük fellángolt érzelmeket.

Colin megjelenése volt az utolsó lökés Lucy életében, hogy erőt vegyen magán és kimondja azt, amit már régen ki kellett volna mondania. Hazament és hosszas beszélgetés végén szakított Kylie-val. A nehéz válás közben Lucy egyre inkább férfinak érezte magát, így érkezett meg új szerelméhez Colinhoz, aki eközben érzelmes lánnyá alakult. Így telt az első éjszaka a biológiailag nő, de most magát férfinak érző Lucy és a biológiailag férfi, de magát nőnek érző Colin között.

Ez egy abnormálisnak, sőt betegnek tűnő kitalált történet, de lehetne akár igaz is. Sőt lehetséges, hogy a világ valamely táján már meg is történt. A liberális agymosás és az emberek fékezhetetlen jóléte vagy unalma azt eredményezte, hogy a magukat emberjogi aktivistának nevező kóklerek társadalmi nemeket találnak ki, amelyekből már több mint nyolcvan létezik. Genderfluid, androgün, bigender, genderqueer, pángender, trigender és még hosszasan sorolhatnám a különféle társadalmi nemeket.

Mások érzelmeit kigúnyolni vagy kinevetni nem illik, de az, hogy valaki saját magát a nemi identitása alapján határozza meg elsőként, no az kicsit beteg. Korábban készítettem interjút a CEU egyik neves professzorával, Pető Andreával, akinek amikor azt mondtam, hogy én úgy tudom, hogy két nem, a férfi és a nő létezik, teljesen kiakadt és azzal vágott vissza, hogy a társadalmi szocializáció az, ami meghatározza egy ember nemét. Pető Andrea kimondta azt, ami jelenleg globális szinten zajlik. Például rettentően zavaró, hogy az éppen a mászást és állást tökéletesítő kisfiam esései mellett arra kell vigyáznunk, hogy milyen mesével akarják befolyásolni már ennyire kicsi korban is. Volt „szerencsénk” elcsípni több olyan rajzfilmet is, ahol LMBTQ volt a király, a lovag vagy a herceg. Genderfluid főhőssel eddig még nem találkoztunk, de nem kizárt, hogy az is létezik már.

Hiába minden erőlködés, reklám, film és magamutogatás – a természet törvényeit és a teremtést senki nem tudja felülírni. Hiszen Isten megteremtette a férfit és a nőt, ezen változtatni viszonylag nehéz lesz. Ja, és egy kérdés így a végére: azok, akik most gendermániában szenvednek, érdeklődjék már meg a szüleiktől, hogy ők milyen genderbe tartoztak anno, amikor a gyermekük – vagyis ők maguk – megszületettek.

Publik Ligája: Fodor-Horváth vs. Bayer

Fodor-Horváth Zsófia (888) Foci?! Bayer?!! Hát ez duplaszívás... Egyszer írtam eddig fociról, akkor is azt, hogy az argentin válogatott legszebb focistája C. Ronaldo. Szóval nem vagyok egy nagy focirajongó, hogy finoman fogalmazzak. Gyerekkoromban párszor játszottam muszájból, tesiórán, meg az unokatesókkal, hogy ne lógjak ki a sorból.

Apáti Bence (Magyar Nemzet, Hír TV)
Transzvesztiták az óvodákban
Nem először és nem sajnos nem utoljára írok a genderháborúról. Aki esetleg egy alig hallható szisszenést eresztett ki az alsó és a felső ajkai között, mintegy jelezvén, hogy némileg túlzásnak érzi a háború szó használatát, azt megnyugtatom, helyesebben felizgatom: a felszisszenés indokolatlan, a háború szó használata pedig indokolt volt.

Háború ez a javából.

Háború, amit nem fegyverekkel, hanem óvodákban érzékenyítő transzvesztitákkal, hollywoodi filmekkel, reklámokkal és óriásplakátokkal vívnak a normalitás ellen.

Ellenünk. A gyerekeinkért.

De erről, mármint a gyerekeinket érzékenyítő transzvesztitákról kicsit később.

Nem is olyan régen járta be Magyarországot a hír, hogy egy most már Eszterként élő transznemű húsvétkor egy hagyományos hollókői népviseletben kívánt fotózkodni, azonban a helyi vállalkozó, jó szimatának hála, provokációt orrontott, így a fotósorozat a provokáló transznemű és a haladó sajtó legnagyobb bánatára dugába dőlt.

Én már az első hírek alapján arra gyanakodtam, hogy Eszterünk mindössze a határokat feszegeti, ideológiai, politikai okokból kíván 44-es lábacskájára ünnepi, piros csizmát húzni, és nem pedig azért, mert annyira fontos lenne neki a húsvét, Hollókő, a szép magyar hagyományaink meg a népviselet.

Jól sejtettem. Eszter két héttel cikkem megjelenése után terjedelmes interjút adott a nincsmásikindexnek, amiben lényegében elismerte, hogy precedenst akart teremteni. Értsd: provokált. Háborúba indult.

Nem katonai egyenruhában, hanem hollókői népviseletben.

Mert manapság a normalitás ellen a „szerelem az szerelem” gyönyörűnek hangzó jelmondata mögé, és hollókői népviseletbe bújva vívják a háborút.

Aki pedig felveszi a kesztyűt – Eszterünk esetében, aki nem segíti fel gyengéden a provokátorra a hagyományos népviseletet –, azt meghurcolják és beperelik. Így járt a hollókői vállalkozó is. Meghurcolták. Természetesen. Beperelték. Vesztett is. Természetesen.

És ez csak a jéghegy csúcsa, a hadművelet első mozzanata, mert ahogyan azt dolgozatom első felében jeleztem, ha a genderharcosok az első csatát megnyerik, jön az újabb, egész pályás letámadás. Mert Eszter esete, talán csak minket háborít fel, talán csak mi látjuk bele a hollókői provokációba a napot eltakaró fekete viharfelhőket. Mi, a lázadók, akik nem vagyunk hajlandóak elfogadni, hogy ez lenne az élet rendje, a progresszió maga, a szép új világ, amit mindenkinek ünnepelni kellene.

Azt, hogy egy ilyen világban kell élni.

De a következő csata már a közömböseket is fel fogja bőszíteni.

Azokat is, akik nem politikával kelnek és fekszenek. Amikor a hitetlenkedők azt fogják tapasztalni, hogy már az óvodákba járnak a Queer hercegnők érzékenyíteni, és arról fognak olvasni, hogy a női ruhába bújt szakállas, kirúzsozott szájú, műszempillás férfiak riszálása ellen felszólaló szülőket hurcolja meg a haladó sajtó, a progresszív munkáltató pedig úgy rúgja ki a méltatlankodó anyukákat és apukákat a munkahelyükről, mint a herélt macskát szarni, akkor talán majd a közömbösök is felébrednek apolitikus Csipkerózsika-álmukból.

Mert a briteknél, és a németek(?)nél már ez történik.

Bizony. Nem csalás, nem ámítás. A mi drága haladó sajtónk, ugyan szigorúan az objektivitás jegyében nem siet ezekről az erőszakos érzékenyítő tréningekről beszámolni, de ettől még ez a nagy büdös, hollókői népviseletbe öltöztetett valóság:

Nég éves óvodások előtt transzvesztiták tipegnek magas sarkúban.

És az eszüket vesztett nyugati politikusok az óvodapedagógusokkal karöltve elvárják, hogy a gyerekek szülei ehhez az őrülethez tapsikáljanak.

Mert a genderháború beteg tábornokai elhitették velük, hogy ez nem pedofília, hanem toleranciára, a másság tiszteletére való nevelés. Ami szép és kristálytiszta dolog, és ami ellen tiltakozni maga a vegytiszta homofóbia.

Ilyen világ vár ránk, ha nem vigyázunk. Úgyhogy vigyázzunk!

Szavazzatok, hogy ki jusson tovább a következő fordulóba. Szavazni holnap, azaz hétfő 20:08-ig lehet.

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére