Alig látsz ki a fejedből az első kávédig. A gyerek is felébredt, persze éhes is, szarnia is kell, lehetőleg egyszerre. Neked is kell, azt is el kéne intézni. Álmosan zuhanyzol, feleséged ugyanolyan mosogatórongy-sminkkel kúszik elő a szobából, mint hetek óta minden nap. Õ se alszik sokat a két félállása mellett.

A gyerek nyüszít, nincs meg a tornacsomagja, kiveri a kávéd a kezedből, basszameg, szívod a fogad. Mindegy, puszi a csajodnak. Ez a legintimebb pillanat hetek óta köztetek, erre futja az időből. Rohanás le az autóért, mocskosabb a téli mocsoktól, mint az ördög szekere, de mindegy, úgyis csak egy kiskategóriás szutyok. Le kellett volna cserélni évekkel ezelőtt, olajat se kapott már harmincezer kilométer óta, de épp elég volt kinyögni a lakás devizahitelét, közepesen szétfingott új használtautóra már nem futotta.

Behúzod magad után az ajtót, a slusszkulcs harmadik elfordítása után be is köhinti magát ez a szutyok vasdarab. Jéghideg, de mire a munkahelyedre érsz, pont bemelegszik annyira, hogy élvezhető legyen, és ne párásodjon be a homlokod.

Gyerek sulinál ki, persze, mindenét otthon hagyta, puszi-puszi kislányom, vigyázz magadra, vigyázok apa, és már csak a fürtjeit látod távolodni az iskola felé, hatalmas hátitáskája az egész kiscsajt kitakarja, alig bírja szegény cipelni.

Beérsz a munkahelyedre.

Főnököd öblös hangú lebaszással kezdi, mint minden nap. Te tudod, hogy nem te, ő baszta el, pont ahogy szokta, de mit kezdjen az ember egy mikropénisz-szindrómában szenvedő nyomorulttal, úgy sincs neki sok hátra, padlizsánlila feje alkoholfüggősége miatt világít.

Kollégáid személyiségzavara szintén kezelhetetlen, és azt is tudod, hogy a főnököd a padlizsánfeje mögül modoroskodik az irodaház összes Jucikájával. Félreérthetetlen szexuális megjegyzései minimum 35 centis hímtagról árulkodnak, de te magadban jót mosolyogsz a múltkori közös piszoározás emlékén. Jucika is nagyon somolyogna, ha valaha megpillantaná azt, amit szabad szemmel nem is látható.

A meló félkegyelműek között, masszív szopással telik. De nincs mit tenni, dolgozni kell, a gyerek nagyra tátott éhes szájától keservesebb látvány a világon nincsen. És amúgy is, a szüleid is dolgoztak, a haverjaid is ezt nyomják, otthon is azt láttad, ha munka van, akkor csinálni kell, ha nincs, akkor meg tenni kell érte, hogy legyen.

Kezed úgy jár, mint a motolla az ebédlőben, lapátolod be az ízetlen kalóriamentes mócsingot, aztán gyorsan vissza az irodába, egy percnyi online sajtó még pont belefér.

Belegörgetsz a cikkbe. A Művész Úr lesajnálóan beszél a munkáról. Büdös neki. Nem bírja. Nem akarja. Szeretne ő viszonyt magának, de a szervezete nem kívánja. Vannak igényei, a környezetének is vannak, ezeket nem tudja kielégíteni, de nem, dolgozni nem fog. Egyszerűen nem. Õ aztán senkinek a bérrabszolgája nem lesz!

De nem ám!

Kerekedik a szemed. Fizetsz mindenért mint a katonatiszt. Már a fősulid pénzbe volt, az albérleted, majd a lakáshiteled, amiből azt a lyukat sikerült megvenni, a csotrogány fosadék autód, a lagzid, amit csak a csajod akart, de úgy akarta szegény, csak el kellett rá verni másfél milliót. Aztán kellett turmixgép, kellett hűtő, könyvespolc, lapostévé, okosteló, és szépen kesselted kifele mindet, abból, amit megkerestél napközben, munkával.

Majd lejjebb görgetsz, és az van, hogy az új ünnepelt sztár szerint nem ez a világ rendje. Õ aztán nem megy dolgozni. Nem bírja. Igaz, hogy két tündéri kislányt kellene 165 forintból eltartania, de nem, munkáról szó sem lehet. Inkább tarhálni kezd az ismerőseinél, ezt is a cikkből tudod meg. A Művész Úr ahhoz nem elég tökös, hogy szopjon a melóban, de ahhoz eléggé megalázkodó, hogy tarhálásra adja a fejét.

És lőn.

Három és fél milliót tarhál össze 2 munkanap alatt. Éves béred másfélszeresét. Persze te ebből adózol is, fizeted a közterheket, fizeted rengeteg más ember jussát a közösbe, amit a Művész Úr nem, mert neki a munka büdösebb a ganénál.

Ekkor lecsapod a munkahelyi laptopod tetejét, csak úgy recseg az az átkozott szar.