A háttérsztori ismeretes: a Virginia államban található Charlottesville-ben a helyi demokraták el akarták távolíttatni Lee tábornok szobrát, ez pedig óriási felháborodást okozott. A szobor ledöntése ellen tüntetőket egyből náciknak kiáltották ki, így hamar elkezdtek tüntetni a szélsőbaloldaliak is. A tüntetés sajnos eldurvult, egy szélsőjobboldali férfi a balos tüntetők közé hajtott az autójával, egy ember életét vesztette az incidens során.

Erre válaszul Trump a Twitteren ítélte el a Virginiában történteket. Természetesen az ellenzéki médiumok keselyűként repültek rá a témára, hiszen így mégiscsak bele lehet marni az amerikai elnökbe.

Először azt kifogásolták, hogy Trump „nem nevezte meg a neonácikat.”

Aztán amikor megtette, természetesen az sem volt elég jó: akkor már arról szólt a hiszti, hogy nem elég gyorsan ítélte el a charlottesville-i tüntetőket az amerikai elnök.

Nos, azóta már remélhetőleg mindenki lenyugodott, mert az amerikai elnök mindkét oldal erőszakosságát kristálytisztán elítélte a nyilatkozatában. Ugyanakkor vizsgáljuk meg, hogy tényleg „a nagy rasszista” Trump sajátossága lenne a liberálisok által kifogásolt „hezitálás”?

Nos nem, hadd pukkasszunk ki egy újabb liberális lufit.

Barack Obama gyakorlatilag semmit sem tett a Black Lives Matter nevű szervezet ellen, amely tüntetésein a rendőrök halálát követelte:

Ezzel egyébként kellő inspirációt adott a szervezet Micah Johnsonnak, aki 2016-ban öt dallasi rendőrtisztet gyilkolt meg. Ha az ember tisztában van azzal a ténnyel is, hogy a BLM hőse és ideológiai példaképe Assata Shakur – egy FBI által is körözött terrorista –, akkor végképp érthetetlen, hogy Obama miért nem ítélte el világosan és egyértelműen ezt a mozgalmat.

Nyilvánvalóan sokakban most az fogalmazódik meg, hogy a BLM egy jogos ellenreakció az amerikai rendőri brutalitásra, de ezt egy percig sem szabad elhinni. Kétségkívül léteznek rendőri túlkapások az USA-ban, de ez nem kizárólagosan a feketéket érinti.

Az szintén egyszerű tárgyi tévedés, hogy az USA-ban a feketék még mindig el lennének nyomva. A rabszolgaságot 152 éve törölték el, minden fekete szavazhat, vezethet, tanulhat, házasodhat, válhat. Az már nem a fehérek hibája, hogy sok fekete az illegalitásban tengődik, hiszen a „nagy elnyomás” ellenére mégis csak sikerült egy feketének elérnie az elnöki pozíciót, egy másiknak a washingtoni polgármester székét, sok fekete pedig a hollywoodi celebvilágban élvezheti életét. 

Ennyit Obama és a Black Lives Matter kapcsolatáról. S arról egy szót sem ejtettünk, hogy Obama még az iszlám terrorizmust sem volt hajlandó a nyolcéves pályafutása során elismerni, és rendre azzal védekezett, hogyha a kereszténység követne el hasonló cselekedeteket, akkor ő nem nevezné őket keresztény terroristáknak (igaz, nem is nagyon tudott volna erre kézzelfogható példát hozni).