A közösségi médiában kifejtett tevékenységről már sokan és sokféleképpen elmondták, hogy felesleges akár egyetlen szót is vesztegetni rá, azonban a grafomán teológusnő időről, időre képes meglepni az embert.

A „Tibi atya, az alkoholizmusból soha nem lesz forradalom! – Molnár Áron védelmében” címmel jegyzett nagyívű dolgozata olvastán is tátva maradhat a szánk. Azon nem érdemes sokat rugózni, hogy egy kijelentő mondat végére miért kell felkiáltójelet tenni, de ezt tekintsük irodalmi munkássága egyik fontos és nélkülözhetetlen eszközének. Mindenesetre cseppet sem lebecsülendő rajongótábora vallásos áhítattal issza a szavait, legyen szó a Spitzbergák különleges rénszarvas-állományáról, a magyar demokrácia sanyarú állapotáról vagy éppen Perintfalvi Rita harcos amazonokat megszégyenítő bátor kiállásairól.

Nyilván ez utóbbi a legfontosabb.

Legalábbis, a Molnár Áron védelmében megszületett dolgozatában tényleg védelmébe veszi a színész-aktivistát. S persze csak úgy, az íze végett, magát is egy kicsit a reflektorfénybe tolja posztjában.

„És nekem feltűnt most valami nagyon fontos! Mindkét figura, Tibi atya és Hont András is ugyanazzal támadtak nekem ebben az évben januárban, amikor meghalt Homonnay Gergely. Én voltam a hazai közéletben az egyetlen ember, aki nyilvánosan követeltem, hogy derítsék ki az igazságot Gergő halálával kapcsolatban.”

„Nézzük meg még egy kicsit a párhuzamokat! Itt van Áron, aki láthatóan sikeresen építi fel az ellenállást, mert jól használja az eszközeit. Itt volt Homonnay Gergely és Erzsi, akiktől szintén rettegtek, mert valódi mobilizáló erővel bírtak. És itt vagyok én is, aki akkor keményen bekérdeztem és nem hagytam annyiban a dolgokat.”

Mi tagadás, ügyesen csűri-csavarja a szót Perintfalvi teológus asszony, ám az nem igazán derül ki „védőbeszédéből”, hogy saját szobra suvickolásába miért kell másokat is belekeverni.