A német kormányt már a migrációs válság kezelése kapcsán is megvádolták azzal, hogy a nagytőke, a nagyvállalatok érdekeit nézi a szavazópolgárokéval szemben – hogy a bevándorlás kínálta olcsó munkaerő csábításának, a német vállalatok nyomásának enged, ahelyett hogy azokra a figyelmeztetésekre hallgatna, amelyek óva intették a határok korlátozások nélküli megnyitásától, a bevándorlók ellenőrzés nélküli beengedésétől és figyelmeztették az érkező nagy tömegek integrációjának nehézségeire. Most is józanító kritika érte Merkeléket, amiért a bankok érdekeit képviselik az egyszerű polgároké helyett. A hideg zuhany ezúttal onnan érkezett, ahonnan nem számítottak rá. Jens Weidmann, a német jegybank elnöke kelt ki Merkel pénzügyminisztere ellen, miután előbbi a sajtó nyilvánosságán keresztül üzengetett az Európai Központi Bank elnökének; Európában nagyon is szokatlan módon.

Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter üzenete egyszerű: emeljetek kamatot, és fejezzétek be a kötvényvásárlást! Weidmann válasza sem sokkal bonyolultabb: az ECB az eurózónát alkotó országok kormányaitól független monetáris politikai intézmény, önálló, érvényes monetáris politikai célkitűzésekkel és ezek megvalósulását szolgáló stratégiával. Mint ilyen, nehezen viseli, ha az aktuálpolitikai haszonlesésből bárki megpróbálja befolyása alá vonni.

Schäuble azzal érvel, hogy nem tesznek jót a német bankoknak és a pénzüket a németországi bankokban tartóknak, hogy az ECB negatív kamatokat vezetett be az eurózónában. A pénzügyminiszter szerint a központi bank politikájának hatására a betétesek elvándorolnak Németországból, ráadásul az ECB által meghirdetett gazdaságélénkítő programot a radikális jobboldali, populista pártok (értsd: az AfD) is kritizálni kezdték, ezzel pedig tovább növelték a kormány számára már most is aggasztóan magas népszerűségüket. A populisták azzal riogatják a német szavazópolgárokat, hogy az eurózóna más országait vezető politikusok rossz döntéseinek árát velük fizetteti meg az ECB. Az AfD szerint Mario Draghi tehet arról, ha a németeknek alacsonyabb lesz a nyugdíja, ha a fiskális politikájában kálvinista szigort érvényesítő nép bankbetétei nem kamatoznak eléggé.

Weidmann viszont azt mondja, hogy a kormányban ülő kollégája a politikusoknál megszokott túlegyszerűsítés csapdájába esik, amikor csak a betétesek és a bankárok érdekeit nézi. A Bundesbank elnöke szerint

Az pedig, hogy a Merkel-kormány politikai kudarcaiért most megpróbálja Mario Draghi ECB-elnököt felelőssé tenni, elég kínos a német jegybank elnöke számára is.

Ráadásul a Merkel-kormány kritikája nagyon gyenge lábakon áll. Az euró bevezetéséből a legjobban Németország profitált, az európai adósságválság után a németek által a többi eurózónás tagországtól megkövetelt fiskális szigor pedig sehová sem vezetett (a németek nyakas ragaszkodása a nullás áht-mérleghez pedig oda vezetett, hogy évekkel el vannak maradva a szükséges infrastrukturális fejlesztésekkel, gazdasági teljesítményük pedig elég lagymatag). A valutaközösségen belül a defláció kialakulása egyre életszerűbb veszélyt jelent, ami ellen az ECB jelenlegi, mennyiségi ösztönzésen alapuló monetáris politikája jelentheti az egyetlen fegyvert Wiedmann szerint.

Az ECB monetáris politikáját nem csak a Bundesbank, de az IMF is védelmébe vette a napokban. A Valutaalap szerint ugyan szűk határokon belül működnek csak a negatív kamatok, de szerintük ez végre rábírhatja a Schäuble által annyira féltett bankokat, hogy ellássák alapvető feladatukat, azaz hiteleket helyezzenek ki. A német pénzügyminiszter ráadásul épp annyira populista szólamokat penget, mint az általa kritizált AfD, amikor Draghitól számon kéri a negatív kamatok politikáját, hiszen a kereskedelmi bankok sehol nem terhelték rá a lakossági betétesekre a negatív kamatot, és az üzleti ügyfeleknél is ritkán alkalmazzák ezt.

Mindenesetre furcsa, hogy a Bundesbank függetlenségére évtizedeken át oly' büszke (és a jegybankok függetlenségét Európa szerte számon kérő) németek most a sajtón keresztül üzengetnek Frankfurtba, az ECB központjába, és azzal fenyegetik az eurózóna monetáris politikájáért felelős Mario Draghit, az unió egyik legbefolyásosabb politikusát, hogy bíróság elé citálják, ha tovább folytatja nekik nem tetsző stratégiáját. Meglehet, a német kormány kezdi elveszíteni valóságérzetét, és egyre mélyebbre menekül ábrándjai fekete erdejébe. Ezért azért is riasztó kilátás, hiszen Angela Merkel még mindig az unió egyik (másik) legbefolyásosabb politikusa, az ilyen titánok harcából pedig az egyszerű emberek sosem jönnek jól ki.

(Financial Times, Spiegel)